|
|
|
| Előadó: | Karthago |
|---|---|
| Album: | 30 éves jubileumi óriáskoncert CD2 |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szigeti Ferenc |
|
Szigeti Ferenc |
|
| Kiadó: | HMR Music Kft. / Hammer Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Néha-néha azt hiszem,
Hogy engem már nem érdekel a pénz
Néha félek, és néha fáj
Hogy szívekbe utat talál a pénz
Pénzért mindent megtehetsz,
Érzéseket megvehetsz
De pénztől boldog nem lehetsz,
Hiába szeretnéd.
Ezért néha úgy érzem,
Hogy engem már nem érdekel a pénz
Sorsom előtt állok, tőlem függ,
Hogy mennyit ér majd nekem a pénz.
Jönnek-mennek emberek,
És látom arcuk mögött, csillog a pénz.
Pénzért mindent megtehetsz,
Érzéseket megvehetsz
De pénztől boldog nem lehetsz,
Hiába szeretnéd.
Gyere-gyere közel, és érj hozzám,
Szeress, ugyanúgy ahogy te is várnád
Mit ér a pénz, ha az életben
Nem találsz más értelmet?
Gyere-gyere közel, és érj hozzám,
Szeress, ugyanúgy ahogy te is várnád
Gyere-gyere közel, és gondolj rám
Mire kell a pénz, és a gazdagság?
Néha érzem és néha nem
De sokszor bánt, hogy mit jelent a pénz.
Az utcát jártam üres zsebbel,
Nem volt senki sem mellettem. Miért?
Aztán egyszer gazdag lettem,
A jó barátok körülvettek.
Én azt hittem megszerettek, engem is talán
De elfogyott a pénzem és a jó barátok eltűntek vele.
Gyere-gyere közel, és érj hozzám,
Szeress, ugyanúgy ahogy te is várnád
Mit ér a pénz, ha az életben
Nem találsz más értelmet?
Gyere-gyere közel, és érj hozzám,
Szeress, ugyanúgy ahogy te is várnád
Gyere-gyere közel, és gondolj rám
Mire kell a pénz, és a gazdagság?
Gyere-gyere közel, és érj hozzám,
Szeress, ugyanúgy ahogy te is várnád
Mit ér a pénz, ha az életben
Nem találsz más értelmet?
Gyere-gyere közel, és érj hozzám,
Szeress, ugyanúgy ahogy te is várnád
Gyere-gyere közel, és gondolj rám
Mire kell a pénz, és a gazdagság?
Néha-néha azt hiszem,
Hogy engem már nem érdekel a pénz
Néha-néha azt hiszem,
Hogy engem már nem érdekel a pénz
A pénz.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
