|
|
|
| Előadó: | Dalriada |
|---|---|
| Album: | Szelek |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 4:41 |
| Szövegírók: |
Ficzek András |
|
Ficzek András Binder Laura Németh-Szabó Mátyás Rieckmann Tadeusz Varga György (Dalriada) Kurz András |
|
| Kiadó: | Hammer music / Nail Records |
| Stílus: | folk-metal |
| Címkék: | Keressük! |
Szegény asszony, volt néki hét fia,
járt nap nap után napszámba.
Egy nap nem kapott már más egyebet,
egyetlen csupor sebes tejet.
Lelkére kötötte a hét fiúnak,
minden ételük e kis tej,
nem szabad hozzája nyúlni, elébb
szaporítni kell liszttel.
Asszony este jő, és csepp tej se volt.
Mérgében mondá fiúknak:
Most, ha megettétek mind a tejet,
heten hét hollóvá váljatok!
Búsula az asszony, hogy tudta ő,
édes vérit így átkozni,
repül a hét holló, vissza se jő,
gyermek nélkül kellett maradni.
Hogyha Napra nézne tán, nem lelé a hét szép fiát,
Holdra nézne, Szél sírja a bánatát.
Csendre lelke nem talál, sírás sem békít,
hét holló az égből nem jön vissza már.
Sziklák, kövek, hát beszéljetek!
Fák, csillagok se hallgassatok!
Véreim, hét szép hollófiam,
megtaláljatok!
Nem láthatod már hét szép fiad,
nem tudhatod, lábuk merre jár.
Testvér, ha volna, cinkemadár,
Ő segíthetne talán.
Elindult hát végre táltos fiú,
testvéri nyomát föllelni,
Nap házában, Szél házában ha járt,
Szél mondta végül, mit kell tenni.
Malom őrlé testük, de nem halnak el.
Véred cseppentsd ételükbe,
hét fiúnak átkát az töri meg,
s együtt lesztek mindörökre!
Fényesen ragyog nyolc csillag fenn az égen,
ragyognak talán, míg világ a világ.
Asszony, hogyha eljő nyári éjjel,
felnézve látja együtt nyolc fiát.
Fényesen ragyog szép Fias fenn az égen,
ragyog már talán, míg világ a viág.
El nem választja őket többé már semmi,
fényük beragyogja nyári éjszakát.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
