|
|
|
Úgy mentél el még el sem búcsúztál kérdőn néztem rád, de csak vádoltál. Meg sem engedted, hogy szóljak szelíden, csak mentél mérgesen. Szívemre szált az árva bús magány, a lelkembe költözött a vígasztalanság mint hajnali köd úgy borult le rám az árva bús magány.
Ref.:Vádolom magamat, bűn bakot keresek én. Vétkeim bűneim lábaként folynak elém úgy szégyellem én. sírt a múlt a régi boldogság, hogy már tűnő álomkép ez már nem valóság. Fájó minden perc ami így múlik el, hogy rád elmékezem. Szerelmem céltalan reménytől megfosztott vágy, a szívemet gyötri egy kérdés, mely kínoz és megaláz. Úgy várlak én már fogytán a remény.hogy újból rám találsz és hozzám vissza térsz. Minden éjszakán a boldogságunk ért imátkozok én.
Ref.:Vádolom magamat, bűn bakot keresek én. Vétkeim bűneim lábaként folynak elém úgy szégyellem én. sírt a múlt a régi boldogság, hogy már tűnő álomkép ez már nem valóság. Fájó minden perc ami így múlik el, hogy rád emlékezem. Szerelmem céltalan reménytől megfosztott vágy, a szívemet gyötri egy kérdés, mely kínoz és megaláz. Úgy várlak én már fogytán a remény.hogy újból rám találsz és hozzám vissza térsz. Minden éjszakán a boldogságunk ért imádkozok én.imádkozom én
Adventi ajándék Nektek!
