|
|
|
Voltál gyermek te is,jó vagy rossz ez most mindegy
Ha elvették a játékod,szemedbe könnyek gyűltek
Szines kockáidból,más épít magasra várat
A kérdő tekintetre,cinikus mosoly a válasz
Végzed a munkád s látod,hogy összenéznek mögötted
Talán azt,hogy létezel,szitén nekik köszönheted
S ha megkapod a számlát,ne firtasd miért s kitől
A lényeg az,hogy fizess,ők tudják azt is,hogy miből
Nyisdki a szemed és nézz körül,láthatod azt mit láhatsz
S a késég a szívedben felmerül,magadnak keresd a választ
De ne kérdezd tőlem,ne kérdezd tőlem
Ne kérdezd tőlem,hogy mit tettem volna,mit tettem volna
A kép a falon régi,helyébe másik kerül
Csak a porkeret árulkodik,a csillogó üveg mögül
A sárga lámpa ég még,de nem tudni mit hoz a holnap
Áthúzzák az ágyat,így nem számít ki volt ott tegnap
Jól érzi magát nálad,a részegen röhögő csapat
S összedőlve látod már az erősen épített falat
Köztünk vannak ők is,kik ártatlan arcal néznek
S ha egyszer másfelé fordulsz,keményen lábadra lépnek
Nyisdki a szemed és nézz körül,láthatod azt mit láhatsz
S a késég a szívedben felmerül,magadnak keresd a választ
De ne kérdezd tőlem,ne kérdezd tőlem
Ne kérdezd tőlem,hogy mit tettem volna,mit tettem volna
A tavasz jöttét jelzi,a sóhajtó kerti világ
S vádlón néz a szobából,egy szál hervadó virág
Még kedvébe járnál,cserélsz a vázában vizet
De ő már követi útján a lassan távozó telet
S eljön majd az idő,hogy elmúlik csndben minden
Egy mosoly ami megmarad,a barnára fakult képen
Ő fáradt arcal nézi,bár időnként szépnek látszik
S egy kisgyerek kérdi tőle:-Te ismerted ezt a bácsit?
