|
|
|
| Előadó: | Anna & the Barbies |
|---|---|
| Album: | Medallion |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 4:17 |
| Szövegírók: |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
| Kiadó: | CLS Records |
| Stílus: | Alternatív |
| Címkék: | Keressük! |
intro:
egyszer valamikor,
de talán még nem is oly rég,
volt egy elveszett rét…
oda egy patak mentén mentem én,
s velem a kérdőjelem a fejemen…
verse1:
és nemsokára jött rét, vele jólét,
napsütés és szép türkizkék lepkék,
egy kis időre, jól lettem ott tőle
egy mohás fa oldalának nekidőlve…
de a DE sanda szándéka randa esőfelleget
teregetett szét a rét felett, a nap lehet, hogy
nem kapott elég teret, mert elfogyott, és engem akkor
otthagyott perceken belül a réten egyedül,
és a fák megmondták, baj lesz,
nagy zuhé, zivatar, villámlás, jaj lesz…
nekem meg szegény fejemnek, no meg
szegény kérdőjelemnek!
és lett ott csönd, és remegés, félés…
és jöttél Te, a reménytelenség közepébe,
egy fakarddal, megmenteni engem
egy kis hülye dallal:
bridge:
la-la-la-la, te énekeltél,
la-la-la-la, én meg hallgattam,
la-la-la-la, lassan éreztem már,
la-la-la-la, minden rendben van.
verse2:
most meg megy a metró velem,
azt hiszi, visz, hagyom, higgye,
legyen neki igaza,
hazafele úgysem visz
ez a csuda-fura mély alagútú út,
ott szemben félve fut visszafelé.
kicsi álom-mások képe,
kénye-kedve vihetne akár a pokolba,
földalattibb már az sem volna…
bridge:
la-la-la-la, te énekeltél…
refr.:
már messze jár, az a nap, az a nyár,
de én tudom, még van egy dal, van egy rét,
s te ott vársz majd rám
verse3:
(hoooold it!)
na, most kéne kard ide fából,
hogy megszabadítson a mából…
lassan összefolynak a falak, fény-halak,
kavarog a gyorsfolyású patak… (And march!)
na, most kéne, hogy jöjjél Te,
a reménytelenségnek közepébe,
utat törve egy fakarddal,
megmenteni engem egy kis hülye dallal.
refr.:
la-la-la-la, te énekeltél….
refr.:
már messze jár, az a nap, az a nyár…
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
