|
|
|
| Előadó: | Vikidál Gyula |
|---|---|
| Album: | Vikidál Gyula |
| Megjelenés: | 1985 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Tinódi Lantos Sebestyén |
|
Tinódi Lantos Sebestyén Benkő Dániel |
|
| Kiadó: | Hungaroton-Start |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Síralom adaték sok rendbéli népnek
Ki hírével lészön földkerekségének,
Mert vége lőn immár mi víg életünknek,
Ezt tevé fogsága kegyös vezérünknek.
Benn Erdélyben lőn János király halála,
Ottan ő udvara igen megpusztula.
Urakban egy néhány, mert ott meghasonla,
Kik miatt ez ország im mind elpusztula.
Ágyukkal németek ottan készülének,
Kincses Buda alá hamar sietének.
Törést és nagy rontást, ők nagyot tevének,
De azért Budába nem férkőzhetének.
Serénysége vala jó Török Bálintnak,
Mert igen hív vala, az király fiának.
És ő véle öszve az szegény országnak,
Rettenetös vala mindaz német pártnak.
Tőrnek ostromokat az német táborra,
Elmegy törökökvel, együtt mennek harcra.
Köztök Török Bálint szíve bátorsága,
Csudaképpen siet németek sáncára.
Nagy hamar törökök Pestbe bémenénnek,
Nagy gazdagságokat, ágyukat nyerének.
Németország felé németek sietnek,
Bíz erővel öszve el-felsietének.
Török császár akkor Budába izene:
Királyné a fiát ő néki küldene.
Mennyi főúr vagyon őt alá kísérné,
Mindenik hívségét azzal jelöntené.
Az basák beszélik hatalmas császárnak,
Nagy, jó vitézségét jó Török Bálintnak.
Mindenöknél feljebb dicsérötet adnak,
Hogy mindaz két párton jobb vitézt nem mondnak.
Te felséged, hogyha most ezt elbocsájtja,
Vannak sok vitézi, hogyha feltámasztja.
Az Drávát felséged, míg által haladja
Hátul való néped ő mind levágatja.
Ezt császár, hogy hallá hagyá őt megfogni,
És azt több urakat Budába bocsátni.
Budának városát hagyá elfoglalni,
Az szolgáló népet mind el-kibocsátni.
Hűtlen török császár hitének nem álla,
Jó Török Bálintot véle vivé alá.
Az Szulimán basát Budán hagyta vala,
Így nagy nyereséggel ő el-alá szálla.
1540 és 1 esztendőben
Budáról császárnak el-alá mentében,
Szigetben ki szörzé, van nagy feketében
Vitéz urán való nagy kesergésében.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
