|
|
|
| Előadó: | LátóHatár |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
| Maze Dollary |
könnyes szemmel búcsúztunk egymástól el
hogy mit éreztél írántam, nem mondtad el
vége lett sajnos, de nem tehettem róla
visszahozni nem lehet, nem fordul meg az óra...
a nap újra felkel, körbejár és lenyugszik
hányszor lesz még így mire a lelkem is megnyugszik
adj választ kérlek, űzz el minden kétséget
ha tudom igérem, megbocsájtom, minden vétséged,
ismeretlen tájak, mondd meg hol járunk
lesz e újra nap mikor majd egymásra találunk
hisz a létünk egy utazás, folyton folyvást
indulunk és érkezünk, elveszítünk sok mást
remélem te is tudod, hogy ez tiszta és szép volt
a fáradt hétköznapok közt egy üde színfolt
mi megtanított adni, szeretni és nevetni
megtalálni az igazit, nem pedig csak keresni
hiába de elment, többé nem jön vissza már
de én köszönök mindent, a nappalt az éjszakát
vele boldog volt az este, a reggel a délután
elmondanám ha tudnám, én elmondanám
de ha tényleg szeretsz akkor, ugye elmondanád?
félek, mert arcod egyszer feledésbe merül
sajnálom, sajnálod, de már tudjuk mibe kerül
(héé mibe kerül?..yo..és miért fáj, az utazás, miért fáj annyira, mondd meg, miért fáj)
| Spang |
kezed halk hozzám simulása ébresztett fel
az agyam azt mondta, hogy: aludj, a szívem meg, hogy:ébrednem kell
fel a nap a füst még gomolyog a térben
te azt mondod, hogy: szeretsz én azt, hogy: egyenlőre még nem
mégsem értem miért túr az űr? miért szúr a tőr, ha vághat?
azért, mert én átvágtam már párat
utazunk elérkezünk az állomásra megérkezünk
várunk az áldomásra amivel mindenhova elér kezünk
vigyél el vigyél el kérlek messzire
ahol nem számít a pénz hol már nem emlékszek semmire
álom volt álom van álom lesz
álmodtam egy világot megvalósítom az én álmom ez
ezután más lesz biztosan a klíma
itt már nem ér semmit az ima mert a halál hív az életbe
meghalva és ezt legbelül mindig élvezve
tárom elég a belsőm az énem nincsen kilétem
kiléptem már a szívednek helye van csak mert kitéptem
vagy csak a sok gondolkodástól teljesen kiégtem
szopd a faszát vagy kérdezhetném eddig kiét nem?
miért nem szeretsz kérdem tőled hogy miért nem?????
miért nem?
( Refrén )
elmélkedek a tájon
az utak halk suhanását naphosszat látom
erdők, tavak, útszélek a világ útszél lett
úgy volt szép ahogy volt nem ahogy túl szép lett
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
