|
|
|
| Előadó: | LátóHatár |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
| Spang |
Lehet, hogy vége de az én álmom volt ne feledd el
Tudd meg, hogy szart sem érek egyik leveleddel
Se .. Engem a lepel lep el, te vagy én és te
És mégis mások lettünk, ők csak néznek miért néztek?
Nincsen látványosság, a látásom romlásnak indult
Mert fáj neki, amiért mindennap egyre piszkosabb nem tisztult
Ha látom halálom biztos, hogy megtalálom
A nyugalmat meghálálom, sőt inkább meghálálok mindent
Mindenkit megtalálok, hogy elnézést kérjek azért
Amit velük tettem, mert tudják, hogy nem tettetem
Az ért el eddig is aki mellett reggel együtt ébredtem
Tudták ugyanazt érzem, de nem én tehettem róla,
Hogy elmúlt nem csak téged engem is feldúlt
Vedd úgy, hogy jó lesz újra, vége annak amit Tomi elszúrt
Képzeld, hogy a világ legboldogabb embere vagy,
De sokszor egy arc miatt a mosoly a szemedre fagy..
Refrén,Spang(3x)
Az ébredés nem tiszta már
Csókod még édeskés, tudom visszavár
Ez nem életkép, de mindig itt talált
Ágyban az élettel, de végleg nincs halál...végleg nincs halál...
| Maze Dollary |
Újabb nap, újabb a cél, mindenki jobbat remél
Hogy lesz nap mikor, talán minden révbe ér
Nem mesél tovább az éjjel, minden gondtalan
És amíg ezt érzed, nem izgat a forgatag
A percek az álmokkal továbbszaladnak
Keserű az út, ha nem születtél szabadnak
Miért kéne több ennél, hiszed, hogy több lennél
Fájó szívvel belátom, és engedlek ha elmennél
Mert én csak szerettem, láttam a szemedben
Ennyi kellett csak, de a csapdába beestem?
Bárhogy is akarnám, nem mehet többé
Elveszik minden, mintha meg sem történt,
De a sebek még fájnak, mindig véreznek
Jó lenne tudni, ők vajon mit éreznek
Meg sem kérdezted, de emlékek emlékszem,
De vajon meddig, hol vár a felejtés!?
Fogom e várni ezt, és mielőtt elmész
Nem akarom elhinni, hogy ez csak ennyi volt
Még álmodni akartam, de a valóság közbe szólt
Refrén,Spang(3x)
Az ébredés nem tiszta már
Csókod még édeskés, tudom visszavár
Ez nem életkép, de mindig itt talált
Ágyban az élettel, de végleg nincs halál...végleg nincs halál...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
