|
|
|
Mindig túl nagy volt a szám, mindig nekem kellett szólni,
Sokan szóltak rám, hogy végre tanuljam befogni,
Sokan szóltak, de persze senkire ügyet se vetve,
Saját magam hülyeségébe belefeledkezve,
Ebben nincsen semmi rendben, de azért ne állj az utamba!
Maradj csendben mondom másnak, persze nem veszem magamra,
Haragra nincs okom, csak másnak volna rá
De ő csak töketlenkedik, ahelyett, hogy megoldaná
Szabad szavak szállnak a szélben, végveszélyben van az ember
Amikor nem kell, akkor bátor; amikor kell, akkor meg nem mer
Ja te beszélsz a harcról, máskor pedig a békéről
Egy távolsági hívást küldök innen a világ végéről
Na halló, Na tessék, Na kivan a vonal végén?
Jelentkezik egy senki Közép-Európa szélén
Az alkalmat megragadom, monoton hangon a számokat hadarom,
A félhomályban az alakom nem mutatom
Megszaratom az ellenfeleket, a babérokat aratom
Ha a haragom lecsaphatna, ti már mind halottak lennétek
Hogyha bírónak születtem volna, téged a pokolba küldenélek
Hogy ott perzselődjél. hogy megtudjad milyen a fájdalom
Magamon is csak nevetek, csak a szájamat jártatom
De ha kell áttörök a gátakon, úszok szemben majd az árral
Elpusztítok mindent, puszta akusztikával
Hogyha bíró lennék ítélnék, vagy itt egy újabb áldozat,
hogy én lennék a gyilkos, a világ pedig az áldozat!
Vagy a boldogságot akarod? Hát nesze itt egy darab
Az igaz szavak sose szépek, a szépek sose igazak
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
