Előadó: | SteK |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
verze 1:
egyetlen percben mesélem el neked,
hogy miért ismételem fájón a nevedet,
a szemedbe nézek meglátom a lelkedet,
odabent az emlékek szültek képeket
nem engedem el most a kezedet!
együtt nézzük fent a kék eget,
mögötted állok de a szívedbe látok!
megérint a pillanat,
ajándék nem kell, csak értsd meg a szavamat
ha idelent végzel, a mennyekig hatol a szavad,
ha kérdezel nem kapsz meg semmit,
figyelj, nekem mindegy ha vétkezel,
barátom maradsz míg a szívem meg mozdít,
és tovább is ha kell engem nem érdekel
felpezsdít az akarat,
csendben figyelem az édeni javakat,
feléd fordítom a tekintetemet,
hisz a fényben sétálni egyedül nem merek
nekem csak a múltból egy pár dolog dereng,
a szép idők mitket együtt töltöttem veled
és már így is hogy nem vagy még mindig féltelek!
hiányzol, de lélekben velem vagy,
a szív mi bekulcsol pihenni nem hagy,
fagyos tekintetből lecsöppenő jégcsap,
ébredjél fiam, a valóság álloncsap
a rideg kőhöz érve az elmém is fagyot,
az ölelő lángnyelv egy mondatot hagyott,
a szél mi fel szabadít, el temeti a hamut!
Ref:
egyetlen percre, legyen most kegyelem,
egyetlen percig nevess fel velem,
egy percért kérek egy percet, hogy lássam
hogy felálsz, úgyis pihensz még eleget
egy percet kérek szerintem ez semmi!!
egyetlen percért egy élet az kevés,
egyetlen percért nem kell feladni
Egy percért hazudok,
egy percért sírok,
egy percért dühöngök,
egy percért könyörgök,
egy percet adok, hogy
adj még egy percet
Egy percért töprengek,
egy percig ölellek,
egy percéig gyűlöllek,
egy percet ígérel,
egy percet adok, hogy
adj még egy percet,
ha még egy percet adsz,
nem kérek többet
verze 2:
ígérem neked, nem kell már semmi,
T I T A tudta, hogy nem kell feladni,
a hitet, mindketten hittünk benne,
a sors fintora, így kell lennie,
nem fogadom el, de nem is harcolok,
az élet az leszarja, hogy én mit mondok
mit tegyek felejtsek, azt úgysem tudok,
nem is akarok,
a kínok padján te leszek a vádlott,
egyetlen perc szét törte az álmot,
ami most is él, remélem látod,
én bízom benne, mert volt értelme,
ez az egy pont sosem fog elengedni!
gyerek fejjel felnőtté válni
vagy kölyökké,
az érzés megmarad örökkön örökké,
ökölbe szorított kézzel az ég ellen,
vívom a csatám, a lendület töretlen,
törékeny pillanat, tökéletes mozzannat
alapanyag nélkül húztunk fel falat,
még ma sem fogom fel ez mekkora falat!!!
egy pillanat műve volt,
most is bevillan a régi emlék folt,
ejjel csörög a telefon, felkelek
kérlek gyere nagy baj van, sietek
válaszolom már a cipőmet húzom,
reménykedem nem amit gondolok,
inkább nem gondolom majd ott meg tudom!
de megtörtént!!! ÁÁÁÁÁÁ kattan az elmém,
meztelen lelkem most pihenni kényszerül
térdre borulva örjöngök veszettül,
megmozdulnék, de csak ott vagyok tétlenül,
még mindig emlékszem a szinusz kinyúlik
egy fantasztikus élet nem ért csak ennyit?
látom elmúlik, és nem tehetek semmit!!!!
Ref...
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park