|
|
|
| Előadó: | SteK |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
verze 1:
egyetlen percben mesélem el neked,
hogy miért ismételem fájón a nevedet,
a szemedbe nézek meglátom a lelkedet,
odabent az emlékek szültek képeket
nem engedem el most a kezedet!
együtt nézzük fent a kék eget,
mögötted állok de a szívedbe látok!
megérint a pillanat,
ajándék nem kell, csak értsd meg a szavamat
ha idelent végzel, a mennyekig hatol a szavad,
ha kérdezel nem kapsz meg semmit,
figyelj, nekem mindegy ha vétkezel,
barátom maradsz míg a szívem meg mozdít,
és tovább is ha kell engem nem érdekel
felpezsdít az akarat,
csendben figyelem az édeni javakat,
feléd fordítom a tekintetemet,
hisz a fényben sétálni egyedül nem merek
nekem csak a múltból egy pár dolog dereng,
a szép idők mitket együtt töltöttem veled
és már így is hogy nem vagy még mindig féltelek!
hiányzol, de lélekben velem vagy,
a szív mi bekulcsol pihenni nem hagy,
fagyos tekintetből lecsöppenő jégcsap,
ébredjél fiam, a valóság álloncsap
a rideg kőhöz érve az elmém is fagyot,
az ölelő lángnyelv egy mondatot hagyott,
a szél mi fel szabadít, el temeti a hamut!
Ref:
egyetlen percre, legyen most kegyelem,
egyetlen percig nevess fel velem,
egy percért kérek egy percet, hogy lássam
hogy felálsz, úgyis pihensz még eleget
egy percet kérek szerintem ez semmi!!
egyetlen percért egy élet az kevés,
egyetlen percért nem kell feladni
Egy percért hazudok,
egy percért sírok,
egy percért dühöngök,
egy percért könyörgök,
egy percet adok, hogy
adj még egy percet
Egy percért töprengek,
egy percig ölellek,
egy percéig gyűlöllek,
egy percet ígérel,
egy percet adok, hogy
adj még egy percet,
ha még egy percet adsz,
nem kérek többet
verze 2:
ígérem neked, nem kell már semmi,
T I T A tudta, hogy nem kell feladni,
a hitet, mindketten hittünk benne,
a sors fintora, így kell lennie,
nem fogadom el, de nem is harcolok,
az élet az leszarja, hogy én mit mondok
mit tegyek felejtsek, azt úgysem tudok,
nem is akarok,
a kínok padján te leszek a vádlott,
egyetlen perc szét törte az álmot,
ami most is él, remélem látod,
én bízom benne, mert volt értelme,
ez az egy pont sosem fog elengedni!
gyerek fejjel felnőtté válni
vagy kölyökké,
az érzés megmarad örökkön örökké,
ökölbe szorított kézzel az ég ellen,
vívom a csatám, a lendület töretlen,
törékeny pillanat, tökéletes mozzannat
alapanyag nélkül húztunk fel falat,
még ma sem fogom fel ez mekkora falat!!!
egy pillanat műve volt,
most is bevillan a régi emlék folt,
ejjel csörög a telefon, felkelek
kérlek gyere nagy baj van, sietek
válaszolom már a cipőmet húzom,
reménykedem nem amit gondolok,
inkább nem gondolom majd ott meg tudom!
de megtörtént!!! ÁÁÁÁÁÁ kattan az elmém,
meztelen lelkem most pihenni kényszerül
térdre borulva örjöngök veszettül,
megmozdulnék, de csak ott vagyok tétlenül,
még mindig emlékszem a szinusz kinyúlik
egy fantasztikus élet nem ért csak ennyit?
látom elmúlik, és nem tehetek semmit!!!!
Ref...
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
