|
|
|
| Előadó: | LátóHatár |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
| Spang |
Semmi nem jobb, mint édesanyám főztje
Hazamenni a szobácskámba flesselni oda föntre
Nekem ez jön be, még szorít a szülői kéz
A bal kezemen már nem érzem, tudom bármerre lépsz
Nyomon követed ténykedésem, amit teszek érted is teszem
Amíg leszek levegőt érted is veszek
És ha én nem is leszek, szavaim majd tovább szállnak
És ha nem is teszek az asztalra, hol láttátok hogy feladom?
Seregbe elsőként hajóról legvégül
Még ha tudom is, hogy bent égünk, bent érünk annyit mint bárki
A cigim segít szebb napokat látni
Még ha sebet is ejtek rajtad, még ha te is hagytad
Magadat el is hagytad, nem érdekelt nem az enyém
Ez az élet nekem szar, de másnak se főnyeremény
Add a tested még egyszer, majd ölelem én
A paradicsom legvégső köves zöld peremén
Mezitláb szaladgálok, üveg se ártja bőröm
Ölembe sose szállt öröm, én a saját utamat töröm
Ösvény ezer, fösvény lesz millió ember
A növény rendel, hiszem minden jobb lesz egyszer
Sokat kaptam tőled, de te alig adtál
Nekem számítasz, számítottál, ez az amit hagytál
Refrén(2x) Spang
Én, büszkén emlékszek rád
A fény, ezernyi eltépett szárny
Így kell élnem a létem
A szívem hajt, mindig a vérem
| Maze Dollary |
Túl a gondolatok földjén a világot átszelve
Hét csodáját megkerülve futnék előre
Egyszer szabad leszek tudom, de addig a köröket futom
Haladnak az évek, sorakoznak az élmények
Gondolj vissza és emlékezz kérlek
Múlnak a percek az órák a délutánok
Boldog párok boldogság vagy átok?
Nem látod a tényeket nem vágod
Mi van veled? Üres a kezed, csillog a szemed
Már felemészti a holnap a tegnap varázsát
Nem látsz előre, a könny mossa arcod
Úgy érzed, te most vesztetted a harcot
Pihenni kéne, de semmi nem engedi
Az álmodban a kezed az övét nem ereszti el
Csak mellette ülve suttognád
Szavakat csak neki halkan dúdolnád
Kettőtök dalát amit a szív játszott talán egyszer régen
Már réges régen lágy dallamot játszott a zongora
Az idő csendje a kottát ellopja
Egyedül vagy a szobában az álmok már fogságban..
Yo..az álmok már fogságban...
Refrén(2x) Spang
Én, büszkén emlékszek rád
A fény, ezernyi eltépett szárny
Így kell élnem a létem
A szívem hajt, mindig a vérem
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
