|
|
|
91, 85, 62, 64
családom évszámai, mit szeretnél? mit adjak még?
az ég felettünk kék, melegben az eső csepp elpárolog
nyugodt szívvel elpártolok, ha nem tetszik majd pár dolog
városunkban, hazánkban, bár hiányozna jó pár egyén
jegyzettömben, nem folyik össze tintám tollam hegyén
körítésnek jó a saláta, de van más minek vége: 'hu'
sikeres volt köztünk Kicsim az első randevú
szerelem első látásra, felfigyeltem Rád
szívem hevesebben dobbant, mikor odaértem Hozzád
hiába szeretnék gyerek maradni, eljön az idő, hogy felnőjjek
egy tár vaktöltényt a saját fejem irányába lőjjek
bár eddig is lett volna indok, fájdalom vérzés nélkül
belső inger váltakozás, testem leketekkel békül
a befektetés vissza térül, míg fejem magasságtól szédül
hátsó felem a gép előtt, két forgó széket szét ül
rózsaszín felhő maszatolódik a borongós égbolton
a paletta megváltozik újabb szín a kék folton
cián, magenta, és black előtt yellow, mint a bögre
nyomdász szülők, kiktől ezt meg tanultam én mindörökre
ez nem halandzsa, csak szimpla ritmika a sorokban
és akkor mi van ha nálam pók helyett penész lakik minden sarokban?
vagy talán még az se.. de ki tudja mi a célunk?!
miért élünk?..a jövőtől vajon mit remélünk?
ki látja a jövőt? ki fél? ki mindig új napot remél
velem szemben ez nem ér, a pokol lángja néha elér
mikor mondom ki hogy elég? mielőtt porcikánk elégnek
a barátaink lelépnek, könnyes búcsút intek felétek
térdre hullva elétek.. csak egy karnyújtás és elértek
az időnk nem túl hosszú amit születéskor lemértek
balesetek, járványok, fiatalon halnak
rövid az életük mint egy kifogott halnak
mond bátran amit gondolsz, mindenkinek lehet véleménye
több millió puzzle miből összeáll életünk képregénye
mindenkinek lehet szép meséje, lehetsz pultos Te egy bárkán
nem kell félned senkitől, mint Paff, a bűvös sárkány
iskolába járunk, de az életre, csak ő maga tanít meg
csak ő lesz ki egy három D-s képet eléd vetíthet
ki minket szétfeszíthet egymástól, látszólagos szítás
ilyedség, félelem, mikor jön a hívás
"szia..bocsi, de szerintem sikerült.."
hogy is mondjam..beaksztott..ahogy a börtönből kikerült
régebben távozott, de most vállalja a szerepet?
lehet meggyónta bűneit, csupa hit és szeretet
vagy elszökik messze? minden gondját hátra hagyva
telefonja vissza szól: "bocsi légyszi, hagyj ma"
szádba lila hagyma, mégis a tetteidtől hányok
hiába tesztek rosszat, mégis vissza kacsintok rátok
ki látja a jövőt? ki fél? ki mindig új napot remél
velem szemben ez nem ér, a pokol lángja néha elér
mikor mondom ki hogy elég? mielőtt porcikánk elégnek
a barátaink lelépnek, könnyes búcsút intek felétek
térdre hullva elétek.. csak egy karnyújtás és elértek
az időnk nem túl hosszú amit születéskor lemértek
balesetek, járványok, fiatalon halnak
rövid az életük mint egy kifogott halnak
Flea, a Red Hot Chili Peppers legendás basszusgitárosa, hosszú szólócsendet követően jelentkezik új anyaggal.
Az A Plea-vel, az első Flea-szólódal 2012 óta, ma vált elérhetővé, egyben megjelent hozzá egy provokatívan kortárs és koncepcionálisan gazdag klip is, amelyet Clara Balzary rendezett.
A dalban Flea visszatér első hangszeréhez, a trombitához, miközben basszusgitáron és éneken is hallható.
Az új anyag elkészítéséhez Flea modern jazz- és kísérleti zene világsztárokat gyűjtött maga köré
Vele zenél Anna Butterss, Jeff Parker, Deantoni Parks, Mauro Refosco, Rickey Washington és Vikram Devasthali. Chris Warren vokálosként csatlakozott és a dal producere, Josh Johnson emellett alt szaxofonon is közreműködik.
Az A Plea üzenete a szeretet, az összetartás és az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza.
A dal szövege a világ megosztottságát tükrözi
„Vágyakozás egy túlvilági hely után, egy szeretetteljes helyre, ahol kifejezhetem a véleményem és önmagam lehetek. Mindig csak próbálok önmagam lenni.
Nem érdekel a politika aktusa. Szerintem van egy sokkal magasabb, transzcendensebb hely, ahol érdemi párbeszéd folyhat, ami valóban segítheti az emberiséget, és segíthet mindannyiunknak harmonikusan és produktívan élni, egészséges módon a világ számára. Van egy hely, ahol találkozunk, és az a szeretet.”
A videóklip, amelyet Clara Balzary rendezett, lenyűgöző, kortárs, kifejező és koncepcionális. A koreográfiát Sadie Wilking jegyzi, amely nem a megszokott táncnyelvet követi, hanem vizuálisan, operatőri bravúrokkal és érzelmileg is mélyen átélhető élményt teremt, tökéletesen kiegészítve a dal társadalmi és kulturális üzenetét.
Ez a dal előfutára Flea 2026-ban megjelenő, új szólóalbumának a Nonesuch Records gondozásában. A további részletek a jövő év elején várható.
Fotók: Flea/Magneoton
