|
|
|
| Előadó: | Nem Közölt Sáv |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bankos Nospa a.k.a. Nos' Chez Zenk Zsiga Balázs Dulna Róbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Aha, kerekerdő…
Ez itt a kerekerdő kicsi pincsi,
Ahol az ordas farkasok a stricik a szemedet nyisd ki
És jól nézd meg, hogy mi van, mert csapdába kerülsz, hogyha megcsal a szimat,
Mindig más bőrét nyúzd le, ez a dzsungel divat.
Akkor van gáz, ha az állatok királya hívat,
Itt nem mindegy, hogy ki vagy, bambi vagy szimba, mert rosszul végződhet a randi,
Ha a tisztás nem túl tiszta neked annyi, a rangidősre hallgat csak a falka, a vadászösztön ragadozóvá tesz, hogyha tarka a bundád elbújtat az erdő.
Ha rikító, kidob magából.
Vérszagot hordoz a szellő. Egy zápor könnyen elmos (most) nem lehetsz álmos, mert a sötétben világítanak a szemek, mint a prizma.
Szagokká vállnak a színek, rabokká a tagok, csalókká a gyávák, halottá az ártatlanok.
Te is csak bent élő túsz vagy, itt pusztulsz meg, azért gyúrsz, hogy úszd meg…
Refrén:
Kerekerdő – gyárkéményből felhő – a fák súgják, hogy fertő – a réten minden eldől – éjjel bódít a mező – meghódít az erő. Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt.
Neon – betűk – árnyé - kában – tetovált számok a bundában.
Itt nem számít a színed, hogy ki vagy, csak akkor van szerencséd, ha a fegyver kihagy.
Kerek bölcső, elringat az erdő, sötét mesét szőnek a szájak, van, aki fogakat kap, van, aki szárnyat.
Az állva maradt, a dzsungel könyve. Hiába van új a nap alatt, hogyha nekünk csak a dzsungel jön be.
Azt suttogják a fák, hogy a dögevőknek könnyebb lett, de azt nem mondják el, hogy ők ilyen magasra hogy nőttek meg. Ti meg álmokat szőttetek, hátha azok hátán megszökhettek.
Nyitva felejtett csapdák, ragadozók a friss nyomokon, csorog a nyáluk, de büszkék rá, mert mind rokon.
Kotródj, vagy szokd meg a damilt, ami húz, mert nem kell tanítani a húsnak, hogy bunda vagy panír - panel blues vagy dzsungel tam-tam. Panel blues vagy dzsungel tam-tam.
Az óriások üveghegyekben laknak, zajt hallgatnak, tábortüzet raknak, feláldoznak egy-két szüzet, a folyókba ürítik az ürüléküket, lüktet a kipufogók bűze, túl az Óperencián.
Azt hiszik övék, ami a természet lágy ölén terem, rád kacsintanak, aztán szájkosarat raknak rád.
Próbáld megenni, hogy a méz nem marad a hasén, nem sétagalopp a kasta, aki lusta az halott. Az a szakma, hogy nem hagyod ott a fogadat, csak a vadászkopók járnak frakkba, nekünk csak ez maradt.
Mint a befagyott tóban a halakat a jég alatt, minket átvertek, odakint eladtak mindent kéz alatt.
Oké, szabad égbolt, súgd meg szépen, hogy kerekerdő, hol a legszakadtabb a közeped, ahol dúlnak az emberevők.
Ki a következő irtott kártevő vagy védett faj, hajtóvadászatra melyikőnk kell, mikor lemegy a nap.
Ki az, akit a falka fal fel és nincs több bocsánat, csak szédelgünk, kergetjük körbe a futó rácsokat. A cirkuszi ketrecben, kígyózunk a műfák ágain, rég a zebrákra kentük a lakomák csíkjait.
A váróba zárkózunk be, pókcsápok a lábaink, csak a vágóhídi lényektől élethűek az álmaink. Vérfoltok a bundákon, három lyuk a terrormaszkon, fulladunk, mint a halak a levegőn, tetemek az aszfalton.
Jó helyen csak bajt hozunk, mint a fekete kandúrok ránk, hegyen-völgyön át, dagad a hold, ásít a világ.
Fennhordjuk bölcsen, mint az agyarán gazdagodott elefánt, fogságban születünk, a természetfilmek nevelnek már.
…………..Bibliaként hatnak, de majd elmúlik, valami vakít, kihalt folyosón visz az útig.
………az éhség vezet, nem a szerelem.
Farkas tör a pásztorra, rejtőzünk az állatkertben.
A válaszok ölnek, az igazság néha fáj, elkapnak, összerogyunk, könyökkel a térdükkel a földbe taposnak. Bankos nem a prém, a sima bőrvadász.
Visz a parancs, visszavág a természet, teljesül a revans.
Refrén:
Kerekerdő – gyárkéményből felhő – a fák súgják, hogy fertő – a réten minden eldől – éjjel bódít a mező – meghódít az erő. Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt.
Neon – betűk – árnyé - kában – tetovált számok a bundában. Itt nem számít a színed, hogy ki vagy, csak akkor van szerencséd, ha a fegyver kihagy.
Harcsa Veronika Flow By című albuma, amely egyszerre zenei és vizuális kísérlet, Vancsó Zoltán fotós slideshow-jával december 1-jén debütál a Müpa Fesztivál Színházában.
Az új zenei projekt a közönség és az előadó közötti határokat kívánja feloldani
A dalok karaktereihez olyan képi narratívák születtek, amelyek rejtett szálakon kísérik és egészítik ki a hallottakat. Az InterAction című esten az énekes Nora Thiele német ütőhangszeressel és a Soharóza kórussal lép színpadra.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Harcsa Veronika tudatosan fordult az interaktív, közösségi élményt teremtő zene felé
Régóta vezet workshopokat, 2024-ben pedig a Pécsi Tudományegyetem zeneterápia szakán szerzett diplomát. Új albuma, a Flow By ennek a szemléletnek a folytatása.
A szerzemények úgy születtek, hogy az élő előadás során a közönség aktív részese lehessen a zene formálásának: a taps, a hangadás, a ritmikus gesztusok mind a közös flow-élmény részévé válnak.
- A dalokat úgy írtam, hogy belekomponáltam a közönség jelenlétét. Élőben erre épül minden, az viszont további ötletelést igényelt, hogy lemezként hogyan fog működni mindez.
A koncepcióba belevettem a Soharóza kórust, amely híres kísérletező kedvéről. A lemezen ők teremtik meg a közösségi hangzást
és a Müpa-beli koncerten is jelen lesznek, hogy a közönség közé vegyülve erősítsék a hangadást - fogalmazott Harcsa Veronika.
Fotó: Harcsa Veronika Facebook oldala
A lemezen és a koncerten közreműködő Nora Thiele német ütőhangszeres zeneszerzővel és hangszerépítővel az énekes berlini évei alatt ismerkedett meg. Thiele világzenei ihletésű hangszereivel, frame drum- és ritmuskísérleteivel különleges textúrát ad a hangzásnak.
Vancsó Zoltán 2005-ben fedezte fel, majd az elmúlt években művészi szintre emelte a zenével kísért fotó slideshow műfaját. Több száz rövid és csaknem egy tucat egész estés fotófilmet hozott létre, számos alkotása moziban is látható volt.
- Látom a zenét és hallom a képet, érzem e két világ összefonódásának lehetőségét. Ez a műfaj lehetőséget kínál több tucat fotó összefűzésére, ahol a szerkesztés önálló és rendkívül kreatív folyamattá válik.
A képek közötti áttűnések dramaturgiai és esztétikai szerepe, valamint a zenei kíséret hozzájárul ahhoz, hogy a vizuális élmény komplexebbé és átélhetőbbé váljon.
A lemez hangulatához 2017-ig nyúltam vissza az archívumomban, hogy korábban nem publikált képekkel dolgozhassak. Nem konkrét történeteket mesélnek el, hanem a zene tudatalattijába vezetik el a nyitott nézőt - részletezte az alkotó.
A rendhagyó koncepcióból születő lemez egyedi online megjelenést kívánt
- Ma már nagyon kevesen hallgatnak meg elejétől a végéig egy lemezt, de bízom benne, hogy ez az album a vizuális élmény miatt kivétel lesz. Éppen olyan hosszú, mint egy sorozat epizódja - tette hozzá Harcsa Veronika.
Kiemelt kép: Harcsa Veronika Facebook oldala
