|
|
|
| Előadó: | Nem Közölt Sáv |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bankos Nospa a.k.a. Nos' Chez Zenk Zsiga Balázs Dulna Róbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Aha, kerekerdő…
Ez itt a kerekerdő kicsi pincsi,
Ahol az ordas farkasok a stricik a szemedet nyisd ki
És jól nézd meg, hogy mi van, mert csapdába kerülsz, hogyha megcsal a szimat,
Mindig más bőrét nyúzd le, ez a dzsungel divat.
Akkor van gáz, ha az állatok királya hívat,
Itt nem mindegy, hogy ki vagy, bambi vagy szimba, mert rosszul végződhet a randi,
Ha a tisztás nem túl tiszta neked annyi, a rangidősre hallgat csak a falka, a vadászösztön ragadozóvá tesz, hogyha tarka a bundád elbújtat az erdő.
Ha rikító, kidob magából.
Vérszagot hordoz a szellő. Egy zápor könnyen elmos (most) nem lehetsz álmos, mert a sötétben világítanak a szemek, mint a prizma.
Szagokká vállnak a színek, rabokká a tagok, csalókká a gyávák, halottá az ártatlanok.
Te is csak bent élő túsz vagy, itt pusztulsz meg, azért gyúrsz, hogy úszd meg…
Refrén:
Kerekerdő – gyárkéményből felhő – a fák súgják, hogy fertő – a réten minden eldől – éjjel bódít a mező – meghódít az erő. Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt.
Neon – betűk – árnyé - kában – tetovált számok a bundában.
Itt nem számít a színed, hogy ki vagy, csak akkor van szerencséd, ha a fegyver kihagy.
Kerek bölcső, elringat az erdő, sötét mesét szőnek a szájak, van, aki fogakat kap, van, aki szárnyat.
Az állva maradt, a dzsungel könyve. Hiába van új a nap alatt, hogyha nekünk csak a dzsungel jön be.
Azt suttogják a fák, hogy a dögevőknek könnyebb lett, de azt nem mondják el, hogy ők ilyen magasra hogy nőttek meg. Ti meg álmokat szőttetek, hátha azok hátán megszökhettek.
Nyitva felejtett csapdák, ragadozók a friss nyomokon, csorog a nyáluk, de büszkék rá, mert mind rokon.
Kotródj, vagy szokd meg a damilt, ami húz, mert nem kell tanítani a húsnak, hogy bunda vagy panír - panel blues vagy dzsungel tam-tam. Panel blues vagy dzsungel tam-tam.
Az óriások üveghegyekben laknak, zajt hallgatnak, tábortüzet raknak, feláldoznak egy-két szüzet, a folyókba ürítik az ürüléküket, lüktet a kipufogók bűze, túl az Óperencián.
Azt hiszik övék, ami a természet lágy ölén terem, rád kacsintanak, aztán szájkosarat raknak rád.
Próbáld megenni, hogy a méz nem marad a hasén, nem sétagalopp a kasta, aki lusta az halott. Az a szakma, hogy nem hagyod ott a fogadat, csak a vadászkopók járnak frakkba, nekünk csak ez maradt.
Mint a befagyott tóban a halakat a jég alatt, minket átvertek, odakint eladtak mindent kéz alatt.
Oké, szabad égbolt, súgd meg szépen, hogy kerekerdő, hol a legszakadtabb a közeped, ahol dúlnak az emberevők.
Ki a következő irtott kártevő vagy védett faj, hajtóvadászatra melyikőnk kell, mikor lemegy a nap.
Ki az, akit a falka fal fel és nincs több bocsánat, csak szédelgünk, kergetjük körbe a futó rácsokat. A cirkuszi ketrecben, kígyózunk a műfák ágain, rég a zebrákra kentük a lakomák csíkjait.
A váróba zárkózunk be, pókcsápok a lábaink, csak a vágóhídi lényektől élethűek az álmaink. Vérfoltok a bundákon, három lyuk a terrormaszkon, fulladunk, mint a halak a levegőn, tetemek az aszfalton.
Jó helyen csak bajt hozunk, mint a fekete kandúrok ránk, hegyen-völgyön át, dagad a hold, ásít a világ.
Fennhordjuk bölcsen, mint az agyarán gazdagodott elefánt, fogságban születünk, a természetfilmek nevelnek már.
…………..Bibliaként hatnak, de majd elmúlik, valami vakít, kihalt folyosón visz az útig.
………az éhség vezet, nem a szerelem.
Farkas tör a pásztorra, rejtőzünk az állatkertben.
A válaszok ölnek, az igazság néha fáj, elkapnak, összerogyunk, könyökkel a térdükkel a földbe taposnak. Bankos nem a prém, a sima bőrvadász.
Visz a parancs, visszavág a természet, teljesül a revans.
Refrén:
Kerekerdő – gyárkéményből felhő – a fák súgják, hogy fertő – a réten minden eldől – éjjel bódít a mező – meghódít az erő. Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt.
Neon – betűk – árnyé - kában – tetovált számok a bundában. Itt nem számít a színed, hogy ki vagy, csak akkor van szerencséd, ha a fegyver kihagy.
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
