|
|
|
Egy boldog pillanat nem más, csak színes vadvirág,
Mi elhervad, míg haza sem érsz.
Mikor élvezed, hogy a forgást nem bírod tovább,
És elszédülve földet remélsz.
Az élet szélvihar,
Nem tudhatod, mit kavar.
De végül csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.
Ha nevetsz,
A világ mindig visszamosolyog rád,
S a tiéd, amit vársz,
Egyszer úgyis hazatalálsz!
Csak hidd el!
A boldog pillanat elszáll, mint egy régi nyár,
Mit emlékként a szívedbe zársz.
Mikor eggyel több majd a tortán a fényes gyertyaláng,
És meghatódva szépet kívánsz.
Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.
Ha nevetsz,
A világ mindig visszamosolyog rád,
S a tiéd, amit vársz,
Egyszer úgyis hazatalálsz!
Mondd, mit kérnél az élettől,
Mit úgy átélnél még szívedből?(Szívedből)
Bár ha mások mondják, őrültség,(Őrültség)
Légy bátor és csak képzelj még!(Képzelj még)
Mitől vagy boldog, mitől vagy mérges?
Mi az, mi feldob? Mondd, mitől félsz?
Mitől vagy főhős, mitől vagy győztes?
Mitől vagy boldog
Őszintén, őszintén?
Mondd, mit kérnél az élettől,
Mit úgy átélnél még szívedből?(Szívedből)
Bár ha mások mondják, őrültség,(Őrültség)
Légy bátor és csak képzelj még!(Képzelj még)
Ha nevetsz,
A világ mindig visszamosolyog rád,
S a tiéd, amit vársz,
Egyszer úgyis hazatalálsz!
Egyszer úgyis hazatalálsz!
