|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Vándor az úton |
| Megjelenés: | 1987 |
| Hossz: | 10:30 |
| Szövegírók: |
Jim Morisson Földes László (Hobo) |
|
Fuchs László Jim Morisson Albinoni Tommaso |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | zenés monológ |
| Címkék: | Keressük! |
Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e, hogy létezünk?
Elfelejtetted a Mennyország kulcsait?
Megszülettél-e már és élsz-e?
Találjuk fel újra az isteneket, minden korok összes mítoszát
Ünnepeljétek a mély régi erdőkből jövő szimbólumokat
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?
Nagyszerű arany közösülések kellenek
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak
Anyánk halva a tengerben
Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt admirálisok
És hogy a lassú kövér generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat
Gerillabandák forgatják a számokat a szomszédos zöld inda-tömbben
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak
O, létezés nagy teremtője
adj nekünk még egy órát, hogy tökéletesítsük életünket előadjuk művészetünket
és előadhassuk művészetünket
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak
Élünk, meghalunk és a halállal még nincs vége
Utazzunk tovább a rémálomba
Kapaszkodjunk az életbe. Szenvedélyünk kivirágzana.
Kapaszkodjunk kétségbeesett muffokba és farkakba
A trippertől kaptuk a végső látomást
Kolumbusz ágyéka zöld halállal lett tele
(Megérintettem a lány combját és a halál mosolygott)
Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban
Hogy hirdessük életörömünket és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől
Az istállókat megrohamozzák az ablakok közül, csak egy marad épen
Táncolj és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásától
A zene lángra lobbantja a kedélyt
(Ha az igaz király gyilkosai szabadon kószálhatnak
Ezer varázsló támad az országban)
Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor? (haldoklik a szőlőtőkén)
Bennünk lakó gúnyolódás, adj nekünk egy órát a varázslatra
Mi - a bíbor kesztyű
Mi - a seregély repülése és a bársony óra
Mi - az arab élvezetek ivadékai
Mi - a napkupola és az éjszaka
Adj nekünk hitet, hogy higgyünk
Adj nekünk egy kéjes éjszakát
Adj nekünk hitet az éjszakában
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot nekem és neked
És selyempárnás házadba egy ágyat, egy fejet és bölcsességet .
Zavaros határozat
Az itt lakó Gúnyolódás követelt téged magának
A régi jó napokban még hittünk, de kis dolgokban még
Most is megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerűtlen homlokát
Felejts és engedj!
Tudtad, hogy a szabadság egy tankönyvben lakózik
Tudtad, hogy őrültek igazgatják börtönünket
Börtönben, a fehér szabad protestáns örvényben
Fejjel lefelé ülünk az unalom szélén
És kinyúlunk a halálért egy gyertya végén
Megpróbálunk valamit, ami már régen ránk talált
Jaj, beteg vagyok a sok kétségtől
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések fényében
A szolgáké a hatalom, kutyaemberek és alattomos nőik húznak
Ócska takarókat tengerészeinkre
Beteg vagyok a savanyú pofáktól
Bámulnak rám a Tévé toronyból
Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniuk
Most az elvetélt idegeneket a sárban
Ezek a változatok vannak
Véres étel a felszántott növénynek
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket
Tudod, milyen sápadtan és gonoszul
Izgatóan jön majd a halál egy furcsa órában
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten
Mint egy félelmetes és túl barátságos vendég,
Akit az ágyadba vittél
A halál angyalokat csinál mindannyiunkból,
És szárnyakat ad nekünk ott,
Ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk
Mint a holló karma
Nincs többé pénz, nincs többé jelmez
Az a másik Birodalom messze a legjobbnak látszik mindaddig,
Amíg egy másik prédikáció fel nem tárja a vérfertőzést
És a természeti törvényeknek való léha engedelmességet
Nem megyek, inkább a barátok tora, mint az óriási család
– Az óriási népszerűségnek örvendő hiphop előadó november 21-én és 22-én az Akvárium Klub nagytermében két különálló, egymással mégis nagyon összefüggő műsor keretein belül mutatja meg „ki az a nu-skool Sisi”, az ezt követő napon pedig a régi iskola padjait koptatva bólogat majd közönségével, közkedvelt nevén „old school Sisiként”. A régi és új nagybetűs slágereket a két koncert valamelyikén mindenképpen meghallgathatjuk. Olyanokat – a teljesség igénye nélkül - mint a UK rave szellemében írt, „Jungle”, az idei nagy dobás, az „Anya Mondd Meg”, a „Baszok Rátok”, a „TSINGLING”, a „Yalla”, vagy a „Rappelj jobban” – kezdődött a hivatalos közlemény és valóban: az első nap után kétségtelen: az járt igazán jól, aki mindkét eseményre jegyet váltott.
Annak ellenére, hogy Sisi különálló programmal készült a két napra, elképzelhetetlen, hogy egyetlen ismétlődő, unalmas pillanat várna a közönségre a második napon.
A régisulis buli kiegészítése és krézi ellentéte is volt egyben a november 21-i koncert. A “Ki az a Nu-Skool Sisi?” című műsorban Autotunéziában jártak a hallójáratok és ennek az utazásnak maga Sisi volt a légiutaskísérője – ahogyan ezt a felvezető speach-ben elmondta – felkonfok parádésra sikerültek.
Korábban is írtunk már Sisi koncertjéről, többek között amikor Hundred Sins társaságában a Budapest Park színpadán adta elő a Paneloperát.
Sisi most is – ahogy minden alkalommal – rengeteget fejlődött és ez koncertről koncertre elmondható Sisiről. Mindig meghaladja a korábbi önmagát.
Fotó: Sisi
Sisi rendhagyó jelenség, aki behúzza a közönségét, s nem csak a tizen- vagy a huszonéves generációt. A rajongók között kifejezetten vegyes korosztály jelent meg. A felkonfokkal, a színpadképpel, a hangzással, a vendégekkel, az öltözködésével, a hangjával és a végtelen frissességet árasztó dalaival egyértelműen megérdemli a dupla teltházas Akváriumot.
A speach-ek elgondolkodtatóak voltak, közülük is emlékezetes a “Ki szeret szeretni?” kezdetű. A közönség üvöltve reagált, ahogyan közel az összes dal szövegét is nem hogy énekelte, hanem együtt kiabálta Sisi-vel. (“Nem félek este a Blahán” – ugye, ismerős?)
Ehhez járul a folyamatosan hömpölygő, vibráló, lélegző, élő színpadkép, amelynek egyik oldalán egy fürdőszoba, másik oldalán egy repülőgép kabinja kapott helyet az utasokkal (a profi táncosokkal). És persze az abszolút kompatibilis vetítés, a minden rezdülés lekövető fények – a másodpercre pontosan megkomponált látványvilág.
Fotó: Zeneszöveg.hu
Ha pedig ez nem lenne elég, több vendég is fellépett a műsorban. Többek között Krúbival és Péterfy Borival is volt egy közös nóta. Utóbbinak vélhetően a fia Sisi-rajongó, de akár igaz, akár nem: a vendégeskedés parádésra sikerült és ez az Offwhite előadójáról is elmondható.
Sisi mindent magára vesz. De ez nem az esetleges negatív kommentekre vonatkozik. Az öltözködése az, ami egészen elképesztő. Amikor már azt gondolná a néző, hogy kirajzolódik egyetlen, karakteres – zenei vagy más – stílus az outfitben, akkor jön rá, hogy Sisi semmiféle határt nem ismer, ha a szett összeállításáról van szó. Két lábán két különböző zoknival és más-más cipővel, amolyan féloldalas öltözködéssel és persze többféle sapkával készült a new school-napra.
Fotó: Zeneszöveg.hu
Sisi mozgása is egészen sajátos: végtelen mennyiségű energiája végighullámzik a közönségen, folyamatosan ugrál, amelyet olykor megszakítanak az American Horror Story-t idéző, már-már démoni mozdulatsorok is.
– Mi ez a szag? – tette fel a kérdést Sisi a koncert egy pontján és bár nem tudjuk, hogy ő mit érzett a színpadon, az biztos, hogy a közönség soraiban határozottan finom illat terjengett. Ezért plusz pont az Akváriumnak, ahogyan a hangzásért is, amely tökéletesen megágyazott Sisi zenekarának és az előadó egyre népszerűbb dalainak.
