|
|
|
| Előadó: | ShakuEcho |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak egy dologra kérlek,
nekem ne mondd azt, hogy félek,
mert vannak szigorú tények,
nem bizonytalan remények,
ha az alkalommal élek,
csak engem keresnek a fények,
és tudom, mennyit érek,
ha csak rólam szól az ének!
Talán nem is hinnéd,
milyen magasra emel a hírnév.
Tudod, elhiheted, hogy valaki vagy,
ha a nézettséged nagyon nagy.
Én nem társalgok akárkivel,
mert kötelez a siker,
no meg ami még azon túl vár,
a rádió, a tévé, a bulvár.
Ha elfog a vágy, valamit nagyon akarsz,
nyomod a pedált, és keversz-kavarsz,
tepersz és nyomulsz bármi áron,
és átlépsz lassan egy határon,
amit majd késôbb magad is megbánsz,
de most még nem hallasz, és nem látsz.
Tudod, a mérték egy érték, de kell hozzá
egy érzék.
Lehet, hogy ezt tôled soha nem kérték?
Nekem ne mondd azt, hogy mérték,
meg mindenféle erkölcsi érték,
csak megtörnek a szívek,
és rólam szólnak a hírek,
a hétköznapom is téma,
szóval ne mondd azt, hogy néha
nem tudom, mennyit érek,
mert csak rólam szól az ének.
És a blekkendekker fúrógép
hozzád képest túró pép.
Bevágod a könyököd, kiütöd a csávót,
két marokkal szórod a k.o.-t,
és eljön a pont, mikor a csúcsra érsz,
és felteszed a kérdést,
hogy mennyit érsz,
és csak egy ûrt találsz,
dühödten tombolsz,
már megint, már megint,
már megint rombolsz,
soha-soha semmit meg nem fontolsz,
mint mindig, most is
magadra gondolsz.
A mérték egy érték, de kell hozzá
egy érzék.
Lehet, hogy ezt tôled soha nem kérték?
Na mehetsz szépen pakolni,
ha csak arról akarsz papolni.
hogy elvakítanak a fények,
és nem jó, ahogyan élek.
Aki fent lehet a csúcson,
nem mereng a lenti úton.
Én tudom, mennyit érek,
hisz rólam szól az ének.
Most kicsit megpihensz,
utánad a vízözön,
furcsállod, hogy senki nem köszön,
a barátod, sem a családod,
mindegyiket idegennek találod.
Veszekedés, szakítás, válás,
nem kárpótol a jól menô állás.
A mérték egy érték, de kell hozzá
egy érzék.
Lehet, hogy ezt tôled soha nem kérték?
Az„i’m not her” című dallal teljessé vált CARI egész évben épülő EP-je, a „killing spree”.
CARI tavaly decemberben kezdte el felépíteni hatszámos minialbumát, ami egy szakítást, illetve a hozzákapcsolódó megéléseket, tapasztalatokat dolgozza fel. Bár a számok a különböző stációkból kifolyólag más-más hangzásvilágot és érzelmeket közvetítenek, az elsőként megjelent címadó dal, a „killing spree” az, ami talán legjobban összefoglalja a teljes anyagot, témáját és hangulatát tekintve is.
A rádöbbenés, hogy megfejlődted önmagad
Az első track egy szakítás utáni „rebound” kapcsolat káoszát mutatja be, míg a második, „don’t let go” című dalra bekúszik a valóság sötétsége, és bár a remény még pislákol, hogy van visszaút, tudjuk, hogy a továbblépés a jó döntés. A két fél közti dinamikára Oláh Marcell közreműködésével erősített rá az énekesnő.
A harmadik szám, az ARON-nal közös „töltény”
A szakítást követő időszak egyik legsötétebb momentuma, a toxikus kötődés felismerése és feldolgozása.
Ennek súlyát a hangzásvilággal és a hozzá készült klipben nagyon nyers és erős vizuális eszközökkel hangsúlyoztak.
A következőként megjelent „broken boy” már a feldolgozási időszak záróakkordja fele mutat, mikor a régi kapcsolaton már túl vagyunk, de az új kapcsolatba való belépéskor a kételkedést még vastagon hordozzuk magunkkal:
a dal érzelmessége közvetíti a félelmet, hogy saját magunkat is védeni akarjuk, és a másikat sem akarjuk összetörni.
Az utolsó előttiként megjelent „still healing” az egyetlen dal, ami tisztán, kizárólag az énről szól: a befelé figyelésről, az önismeretről és a fejlődési folyamatról, ami a szakítás következtében végbement, valamint, ahogy a cím is utal rá, annak elfogadásáról, hogy
a traumákból való gyógyulás nem lineáris, és elengedhetetlen, hogy magunk felé is türelmet gyakoroljunk.
Így érkezünk meg a záráshoz, az „i’m not her”-höz ami egy pozitív rádöbbenést dolgoz fel: a pillanatot, mikor rájövünk, hogy a befektetett energia és belső munka nem volt hiába, mert a végeláthatatlannak tűnő gyászfolyamat során megfejlődtük, amit meg kellett.
„A dalt magát egy kissé félresikeredett este után írtam, mikor elmentem egy buliba egy fiúval, és bár nagyon nem szerettem volna összefutni az exemmel, természetesen megtörtént. Ő nagyon szeretett volna velem beszélgetni, én pedig minden módon kerültem ezt” – mesélt inspirációjáról CARI.
„Ezeket a kaotikus érzéseket foglaltam bele a dalba, és a realizációt, hogy én már nem az vagyok, akit ő ismert, hanem egy sokkal erősebb verziója önmagamnak – erősebb, mint gondoltam. Én már rég túl vagyok rajta, ő pedig megragadt ugyanott, a múltban. Nem akartam hozzászólni, így inkább ebben a dalban mondom el neki egyszer és mindenkorra, hogy maradjon tőlem távol.”
Az énekesnő nagy hangsúlyt fektet arra, hogy dalai mellé vizuális élmény is társuljon
Így az „i’m not her” sem maradt klip nélkül. CARI nem először dolgozott Drin Dragovojával és Hatvani Krisztiánnal, így a kreatív munka nagy egyetértésben, gördülékenyen haladt.
„Az EP erájának lezárására egy igazi pop-punk, 2000-es évek eleji tinifilm vibe-ot álmodtunk meg. Egy iskolában és a tornatermében forgattunk, hogy átadjuk ezt a miliőt” – indokolja a látványvilágot az énekesnő.
„A maszkos férfi jelképezi az exemet és a traumákat, amiket okozott – ezek együttesével birkózom meg a videó végére.”
CARI zenekarával november 19-én a Gödör Klubban mutatja be először élőben a teljes EP-t, de persze a korábbi dalai is felcsendülnek majd, és a jövő évébe is nyerhetünk majd egy kis betekintést.
Fotók: CARI
