|
|
|
Rég, nagyon rég volt tiszta égbolt.
A felhőktöl nem látszik már a föld.
A fű sem nő már úgy mint egykor.
Nincs tenger, sem erdő csak fém és kő.
Zúgó városok elleptek mindent.
A füstben már eltünt egy szép világ.
Hideg csillagok új otthont adtok,
A hűtlennek nem maradt semmi más:
ref:
Csak jég és szél, csak kő és fém,
Csak hó és tél csak örök szürkeség.
Vad jégmezőkön a hó is szürke.
Kietlen tájakon fúj a szél.
Viharverten, kimerülve,
Pusztító szárnyakat ölt az ég.
Zúgó városok elleptek mindent.
A füstön már rég nem tör át a fény.
Hideg csillagok új otthont adtok,
A hűtlennek itt már nincs több remény:
ref:
Csak jég és szél, csak kő és fém,
Csak hó és tél, már rég nincs fény.
Most nem számít semmi látom, a lóvé és semmi más,
Most azt mondod, élj a mának de egyszer majd rád talál...
Most gépekkel szívod véret de nem bírja már tovább,
Most mérgekkel kínzod testét de egyszer majd rád talál...
Segíts Te is egy kitöltéssel!
