Előadó: | Anna & the Barbies |
---|---|
Album: | Medallion |
Megjelenés: | 2007 |
Hossz: | 3:57 |
Szövegírók: |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
Kiadó: | CLS Records |
Stílus: | Alternatív |
Címkék: | Keressük! |
Olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma,
csak én virrasztok éberen,
félek, még elaludna a szerelem. Nem!
Ma még maradj fenn velem!
Figyelj!
Lenne itt valami!
Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget!
Meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy te,
aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol!
Csak most, most el ne aludj!
Figyelj!
Meztelen vagyok,
érdekel?
Kell egy fenék vagy egy mell,
de nagyon, és vajon
nekem, vagy a szokásnak gyorsabb-e a keze?
Egyáltalán ez-e
az a perc,
amikor, ha két test egyesül,
az angyalok mosolyognak,
mert egy szerelem beteljesül?
Nézd, ahogy mozdulsz,
pedig te még nem is akarod…
I’ve got a hole in my soul,
I’ve got a hole in my soul.
I can’t eat, I can’t drink,
I can’t sleep no more,
cause I’ve got a hole in my soul.
Figyelj!
Játsszunk szerelmest!
Tudod, olyan veszedelmest!
Gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot!
Nézni, ahogy a tűz lobog…
Nézd, a porrá izzott romokon,
két szökött rab baktat
az aranyló homokon.
Szerelmen innen,
minden törvényen túl:
te meg én.
Csak most,
most el ne aludj!
Figyelj!
Én egy kicsit most meghaltam…
Na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam!
Csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen!
Tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
Látom, fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok,
menj, aludj!
I’ve got a hole in my soul,
I’ve got a hole in my soul.
I can’t eat, I can’t drink,
I can’t sleep no more,
cause I’ve got a hole in my soul.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park