|
|
|
| Előadó: | Mr.Busta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jony Tomia: (refrén)
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Busta:
Benne vagyok régen ebben a rap szakmában,
már az agyamra mentél, ahogy semmit nem csináltam.
Elvették az időmet, elvették az eszemet,
el akarták venni a szívemet, de hidd el
azt könnyen nem lehet.
Itt vagyok kiiktatva, saját alapra,
a faszomat is bekaphatja a sok győri kutya.
A Cof meg a Phat együtt fair igazi csicska,
itt mindenki örülne ha a seggemből nyalna.
Erre ne gyere te soha, hamar elvesztem a fejem,
a késem rátok fenem és mindenkinek ezt üzenem:
anyagom van bőven és szívni lehet tőle,
itt én vagyok a gettó szupersztár, magamat rég kinőttem.
11 éve a rapszakmában rengeteg dolgot megcsináltam,
félre nem álltam és nem is fogok
és addig megyek amíg meg nem halok.
A Busta Joni Gang Bang egy fogalom
és az átkozott tiszteletedre nem vágyom.
Jony Tomia: (refrén)
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Busta:
A türelem rózsát terem
a lassú infarktusból.
Ez az egész egy nagy fos,
mit beszéltél nagyokos.
Itt én vagyok az igaz divat kutya
és tőlem lett a Da Flava,
Da Flava ezt mondja az egész utca.
Nincsen semmi vita,
itt tények vannak bazd meg.
Hogy mi maradt nálam és mi van nálad
a zsebedbe ez itt a lényeg,
meg az, hogy nekem nagy a szívem
meg nagy a becsületem, mint Johny Tapia
mindenkinek odaverem.
Egy a lényeg öcsém,
hogy velem van az utca,
az igazi gengszter tudja,
hogy hol tart már a Busta,
mert elszaladt a popszakma szekere,
a faszomat verem bele,
hogy folyna ki a Kozsó két szép szeme.
Az egész rudi szakma, a Kicsi G a fika,
esik eső, fúj a szél, itt hagytál el csúnya.
Végezz velem geci, vétkezz vele légyszi,
a makkomon a szád a szívemet kitépi.
Jony Tomia: (refrén)
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Busta:
A gyenge jellemeket előbb utóbb leléptetik,
akik lesznek az ellenségeidből hamar sittes buzik.
A cuccos hülyegyerek is nyomta nekem a szöveget,
a kurvákkal együtt a pokolban úgyis elégtek.
Az anyaghúzós romák nem bírnak a gádzsóval,
az igazi nagy cigányok mutatnak a Bustával,
a TRU, ez a három betű jelenti azt,
hogy maradj igaz, még akkor is, ha kattan a ravasz.
A követendő példa John Gotti meg az ő szarja,
Nápoly - Szicília, eljutott a Busta-féle maffia,
kiváló áruk fóruma, sok vérszívó katona,
ez a garancia arra, hogy mi vagyunk az utca hangja.
A becenevem gengszter ezen a környéken,
ahol már régen nem féltem a családom nevében
mondom azt, hogy egy mindenkiért, mindenki egyért.
Ez egy cigány-magyar baszás, jegyezd meg ezt testvér.
Jony Tomia: (refrén)
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Régen gyakran úgy éreztem,
utálnak engem, de tovább léptem.
Mindenkit leszarok, többé nincs pardon,
az egész ország a haragomtól tartson.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
