|
|
|
17 évem az, mely legjobban megmaradt nekem
A jó és rossz emlékek mindig itt vannak bennem
A múltamból táplálkozva tudom mit kell tennem
Örülök én annak, hogy a keskenyebb úton mehettem
Hálát adok, hogy az úton mai napig mehetek
Nem gondolkodnak így, és nem látják át ezeket
Mikor tükörbe nézek, előttem látom még a gyereket
Könny folyik a szememből átjár az emlék és a szeretet
Mit érzek, mikor emlékszem? hát nem tudom kifejezni
Próbálom szövegbe írni, de nem tudom kirappelni
Rám törnek az emlékek, megint átélünk együtt mindent
Rám tör, és nem szabadít, mindig felgyülemlik itt bent
Tisztán megmaradtak ám bennem a felejthető részletek
Ha kicsordulnak könnyeim, kérlek le ne nézzetek
Nem tudom, hogy sikerül-e, csak állok a tükör előtt
És próbálok legyűrni magamban minden feltörekvőt
Az emlék összeáll, és csoportosul majd egy képbe
Mindig veled van, csak emlékezz, ennyit kér cserébe
Rain:
Egy kopott hangjegy a padlón, kottája az égen
Zsebre teszem, ma este egyszer úgy szól majd mint régen
Aztán holnap szakadt albumomba tűzöm az életemmel
Hogy a semmi című fejezet is megteljen értelemmel
És a megsárgult lapoknak a gyűrött papírkirálya
A következő életem összes lehetőségét kínálja
Valami jelentéktelen keresztmetszete valami újnak
Amiből régen látott jelentéktelen emlékek előbújnak
A 22 bűnömet borban öblítem 22szer
Csak már húzza bennem a szalagot az a furcsa nevű ékszer
Kedvenc páros szervem, ez az összetört lélek
A ragasztóját elszívtam, azóta két dimenzióban élek
Az egyik a tegnap estéről nyíló ablaka a nyárnak
Honnan rég elfelejtett gondolatillatok ki-be járnak
Az a rúzsfoltnyom az arcomon, az már csak boros kóla
Emlékeinkben élünk, csak nem tudunk róla
Refr.:
Egy régóta tervezett kósza villanás a múltba
Papírunk a tintát már felszívta, felfogta
Emlékekben élek, én csak az emlékeim élem
Sosem változik róla meg a kialakult képem
Segíts Te is egy kitöltéssel!
