|
|
|
| Előadó: | Cupi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
17 évem az, mely legjobban megmaradt nekem
A jó és rossz emlékek mindig itt vannak bennem
A múltamból táplálkozva tudom mit kell tennem
Örülök én annak, hogy a keskenyebb úton mehettem
Hálát adok, hogy az úton mai napig mehetek
Nem gondolkodnak így, és nem látják át ezeket
Mikor tükörbe nézek, előttem látom még a gyereket
Könny folyik a szememből átjár az emlék és a szeretet
Mit érzek, mikor emlékszem? hát nem tudom kifejezni
Próbálom szövegbe írni, de nem tudom kirappelni
Rám törnek az emlékek, megint átélünk együtt mindent
Rám tör, és nem szabadít, mindig felgyülemlik itt bent
Tisztán megmaradtak ám bennem a felejthető részletek
Ha kicsordulnak könnyeim, kérlek le ne nézzetek
Nem tudom, hogy sikerül-e, csak állok a tükör előtt
És próbálok legyűrni magamban minden feltörekvőt
Az emlék összeáll, és csoportosul majd egy képbe
Mindig veled van, csak emlékezz, ennyit kér cserébe
Rain:
Egy kopott hangjegy a padlón, kottája az égen
Zsebre teszem, ma este egyszer úgy szól majd mint régen
Aztán holnap szakadt albumomba tűzöm az életemmel
Hogy a semmi című fejezet is megteljen értelemmel
És a megsárgult lapoknak a gyűrött papírkirálya
A következő életem összes lehetőségét kínálja
Valami jelentéktelen keresztmetszete valami újnak
Amiből régen látott jelentéktelen emlékek előbújnak
A 22 bűnömet borban öblítem 22szer
Csak már húzza bennem a szalagot az a furcsa nevű ékszer
Kedvenc páros szervem, ez az összetört lélek
A ragasztóját elszívtam, azóta két dimenzióban élek
Az egyik a tegnap estéről nyíló ablaka a nyárnak
Honnan rég elfelejtett gondolatillatok ki-be járnak
Az a rúzsfoltnyom az arcomon, az már csak boros kóla
Emlékeinkben élünk, csak nem tudunk róla
Refr.:
Egy régóta tervezett kósza villanás a múltba
Papírunk a tintát már felszívta, felfogta
Emlékekben élek, én csak az emlékeim élem
Sosem változik róla meg a kialakult képem
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
