|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Mes]
Néha előjönnek dolgok, mit máshogy gondolok,
Néha előjönnek szavak, mit máshogy mondok.
Te hiányolsz valamit, ami megismételhetetlen,
Nem érted, néha miért vagyok ilyen tehetetlen.
Érzem, nekem a zene az életem,
Nem kértem, mégis boldogan élhetem.
Élvezem, ahogy gondolatokat fokozok,
És talán ezzel többeknek is örömet okozok.
Én nem vagyok nagy ember és soha nem is voltam,
Utáltak sokan, már csak mert igazat szóltam.
De mindegy, én is tovább állhatok,
És előtérbe helyezem, amit fontosnak tartok.
Voltak itt alakok, kik visszafelé rúgtak,
Én előre haladok, ők egyenként el buktak.
Nem volt itt más, csak a kép mutatás,
Mára barátsággá vált, ez lett a folytatás.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
[Dózi]
Vagyok, aki vagyok, most én álltam mellé,
E dalban az egységre hajazó eszmékre,
Kenték a vegytiszta sallangos rímeket,
Ezt issza mindenki, aki minket nézeget.
Ne játszd meg a részeget, jól látod a képeket,
A CP és a Pix helyett most Mes és Dózi integet.
Ugyan az a vágy maradt bennük látod, ott ég,
El indulunk mind a ketten ugyan azon posztér'.
Átlag élet maradt nekünk, de mi még is teszünk,
Semmi másért, csak azért, hogy tarts most te is velünk.
Ha kell, éneklünk, ha kell útra kelünk,
De ha nem vagy biztos abban, hogy neked mi kellünk,
Akkor ajánlom figyelmedbe a szabad akaratot,
Látod én is miatta nem kaparok itt vakolatot.
Szabad gondolatok hullámait kiválasztom,
Utána ha meguntam, a nyakatokra árasztom,
Magamat fárasztom, csak azért, mert jó így,
Levelemnek átadom, csak mindegy, hogy hogy hív.
A köztudat, a média, bárki ezen a földön,
Hidd el nekem barátom, hogy én is ugyan azt töltöm,
Poharamba amit mások, hogyha neked ez már sok,
Csodát teszek, ember leszek, olyan aki nem látnok,
Olyan aki, veled nevet, megjegyzi az arcodat,
Elfelejtek néhány nevet, de ott marad egy gondolat.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
[Mes]
Más vagyok én is, nem olyan, mint a többi,
Elfogadni kell, nem pedig meg érteni.
Kérdezni, ha nem tudod a választ,
Bár melyik út a tiéd lehet, nem kértem, hogy válassz.
Az enyém a hosszabb, de ez is csak egy változat,
Akár merre haladok, engem is elér a kárhozat.
Születtem én, nem éppen egy adatnak,
Születtem én, a szívedbe egy darabnak.
Mes vagyok, más mint a többi,
De kellemes dolog, mit lelkem tengere sziklás partjára vet ki.
Én mégis tudok szeretni, akár mekkora a fájdalom,
De hidd el, nincsen szánalom, az igazamat tálalom,
Egy olyan asztalon, ahol régen nincsen élelem,
Pedig mind ketten tudjuk, az lételem.
Testvérem egy olyan világban élünk,
Ahol nincs igazság, félelem,
Csak bűn iránti szerelem, meg igaznak hitt érzelem.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám.
4×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
