|
|
|
|
|
Lassan hajnalodik, de a Nap még fáradt,
Szemem szomorúan pásztázza a kihalt tájat.
Ahol emlékek sorai bámulnak rám,
És a világ falai már nem zárulnak rám.
Megérinteném az eget, hogyha lehet,
De nekem a földön jutott másmilyen szerep.
Egy ismeretlen terep ismeretlen helyekkel,
Elfelejtett világ elfelejtett nevekkel.
Keresem az utamat előre mutatva,
Minden nap csak a megváltást kutatva.
Kereslek Téged, hisz Te mindig visszavársz,
De rám találsz úgyis, amikor erre jársz.
Ez egy olyan álom, ami nem érhet véget,
Hiszen tovább él benned, ezért zenélek Érted.
Hogy elhidd, hogy több vagy Te mindennél nekem,
És ha indulnom kell, akkor Te itt legyél velem.
Néha távol van minden, mint a csillagok,
Amikor nem vagy itt, és egyedül vagyok.
Amikor nem nevetsz, amikor mást szeretsz,
Amikor boldogabb vagy, hogyha másokkal lehetsz.
Néha én vagyok messze, mert tévedek,
Amikor megbántalak, mert nem értelek.
Amikor nem hiszek Neked, és csalódnod kell,
Mikor a szíved már több terhet nem bír el.
Kérlek, bocsáss meg, tudom, hogy túl sokat kérek,
És a szavaim lassan már semmit nem érnek.
De az életünk semmit sem garantál,
És, ha úgy érzed majd, hogy egyedül maradtál,
Akkor gondolj csak rám, és én ott leszek,
Hisz Érted bármikor bármit megteszek.
Csak lennél közelebb, hogy foghassam a két kezed,
Hogy boldogabbá tehessem az életed.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy többet szeressek,
Hogy állandóan egy másikat keressek.
Hogy számomra más is többet jelentsen,
És a szívem minden érzést elfelejtsen.
Hogy reggelente más szemébe nézzek,
Aki iránt lehet, hogy semmit nem érzek.
Aki ugyanúgy másra vágyik legbelül,
Én is csak egy leszek számára a sok közül.
Lassan hajnalodik, és a távolban várnak,
Felemésztenek belülről az árnyak.
Hiszen mást mond a szív, és mást mond az ész.
Te rám találsz úgyis, bármerre mész.
De bár az egész talán nem vezet semerre,
Én Feléd indultam el, de vajon Te merre?
Vajon összeér-e valahol majd az út,
És a szíved a szívemhez visszajut…?”
2026. szeptember 18. és 20. között ismét megtelik élettel Európa mértani közepe: Tállyán újra találkozik zene, bor, természet és közösség a Kerekdomb Fesztiválon, a feledhetetlen hangulatot pedig a legújabb nevek is garantálják.
Az ősznyitó, nyárbúcsú összművészeti borünnep évről évre bebizonyítja, hogy a fesztiválszezon nem ér véget augusztusban. A 2025-ös, minden eddiginél sikeresebb kiadás után a szervezők már 11. alkalommal fogják ötvözni az ősz színeit a fesztiválok hangulatával, mással összehasonlíthatatlan élményt teremtve ezzel.
Meghitt pillanatok és igazi fesztiválos mulatozás
A korábban bejelentett Parno Graszt és a Bohemian Betyars mellé most egy egész sor újabb fellépő csatlakozott, hogy felpezsdítsék a Tokaji borvidéket.
A valódi fesztiválkedvenc Blahalouisiana lebegős indie-pop világa és a Ferenczi György és a Rackajam páratlan, bluesból építkező zenéje is biztosan megmozgatja majd a közönséget.
A világzene szerelmeseit a Cimbaliband Trio virtuóz játéka és a Kale Lulugyi autentikus cigány folkja repíti majd el, míg a Shakar Trio különleges ritmusokkal és egyedi jazz hangzással érkezik a dűlők közé.
Aki az intimebb pillanatokat keresi
Annak a Lázár Tesók világa, Szepesi Mátyás (Konyha) egyszálgitár műsora vagy Boggie: Amour Parisien című estjének francia sanzonjai nyújtanak felejthetetlen élményt.
A költészet és zene határmezsgyéjén mozog Kollár-Klemencz László dalköltő estje, de a Myrtus és Bodor Áron: A csendesebb részem produkciója is garantálja a mélyebb lelki feltöltődést a borospincék hűvösében.
A fesztivál védjegyének számító dűlőtúrák, a kimaradhatatlan borútlevél és a családi programok mellett idén is irodalomi és a színházi programok teszik majd teljessé a hétvégi kikapcsolódást. Az ősz és a nyár legszebb pillanatainak egybefésülése idén sem maradhat el, így mindenki vésse be a naptárba: szeptember 18. és 20. között irány Tállya és a Kerekdomb Fesztivál.
