Előadó: | Voga-Turnovszky |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Voga János |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
"- Na tessék...Szarakocc má'… az öngyújtó… Jó lapos itt a hangulat gyerekek…""- Mondtam, hogy ne ide gyűjjünk, látod… Mindíg ugyanaz van…""- Hát, ez az egy van nyitva…"Ó, az élet, egy nagy kűrtős kalács.
"- Mit mond?""- Kűrtőskalács…""- Hallom én, nem vagyok süket!"
Középen a semmi körül ott a máz.
"- Nagyon nagyon jó kedved van neked ma… nagyon jó…"
Kalácsból tudom jól,
"- Há' hol van itt kalács…"
Nekünk csak a lyuk maradt
"- Ne a kaláccsal foglalkozz má' egészen más dógunk
van nekünk…"
Barátom, hát kűrtőztesd magad!
"- Aszt csinálom… az 'sten rohassza meg…""- Más lehetőséged talán nincs…""- Mit iszol?""-
...Kűrtöskalács…""- Hagyd már azt a rohadt kalácsot a francba…arról vót szó, hogy megbeszéljük az
izét… mert…nem tudom mi van velem, de elég…""- ...Kűrtöskalács...""- Nem tudnád abbahagyni a
kűrtősödet?... az életedet… ismerem én nagyon jól… kalácsot. itt röhögsz össze vissza… jó van!""-
Siet a trombitás…"Ó, az élet, egy nagy kűrtőskalács.
"- Te öreg! ez má' vót!... ja ez má' vót…""- Ez vót az első…"
Középen a semmi körül ott a máz.
"- Abszolút nem figyelsz rám… abszolút…"
Kalácsból tudom jól,
"- Én is! Én is nagyon téged…""- Nem figyelsz…"
Nekünk csak a lyuk maradt
"- Lyuk maradt… Azt… adok én olyan lyukat… furod a lyukadat…"
Barátom, hát kűrtőztesd magad!
"- Persze, aztat… persze… rohadt balhé… mit izész itten?...""- Te Géza! Ez a bor már nagyon híg!...""-
Benne van az igazság…""- Főúr! Eccer élünk! Még egy doboz gyufát!""- Mi aztán eccer…"
Kalácsból tudom jól,
Nekünk csak a lyuk maradt
Barátom, hát kűrtőztesd magad!
"- Mé?...mé, mit csinálhatnék?...""- Auuuuu…""- Na…"
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park