|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1.:
Ez a hely, ahol élek és mint a filmekben
telnek az évek, totál egyszerű történet,
csak dolgozom, aztán majd meghalok,
ez vagyok: egy csavar a rendszer mélyén,
nem nagyon szeretem, de majd a végén talán kiderül,
hogy mi a lényeg, az is lehet, éppen az, hogy nincsen,
hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke,
ez lenne menedéke a magamfajtának,
de úgyis kitalálnak majd egy újabb vérszívó techinkát,
van, aki bepiált, yoo, van, aki bepipált:
mindegy, csak hasson, na, fogadd a passzom,
ideje lenne szerezni egy pontot,
talán pont ott, ahol evezünk kevesen,
igen, már a neve sem rémlik, csak szerezz egy kéglit,
egy autót, egy állást, figyelem az állást,
de még egálra se jövünk ki, tuti elpicsázás...
Refrén: x2
Mindegy, hogy nyugaton, mindegy, hogy keleten
élsz, úgyis félsz, mert nem igaz a fele sem
a mesének, mégis én hiszek a csodában,
a mennyország ott lakik minden kis szobában!
Verse 2.:
Még mindig hajt az ösztönöm, bepakolom a bőröndöm,
a kiskirályok seregének odatartom, igen, azt,
megnyalhatod, Mr. Tulaj, a zene, mint egy tutaj
és a mikrofonnal evezgetek, yee, ez zorall,
kecskeméti betontenger viharában sodródom,
van arra jó okom, hogy a középső ujjam
felétek tartsam és utána meg tipli,
az izgalomra whiskey, bár nem vagyok cowboy,
csak egy rapboy, tudod, egy olyan betyár-paraszt fajta,
na rajta, ez itt a Balkán, nem hollywoodi történet,
Deli festi ezt a szomorú a körképet,
te is majd öt évet ülsz ártatlanul, balek,
egymást melletti cellánk, mert a balhét miránk verik,
és ez még a szebbik sztori,
na csocsi, jenkik, én csak dúdolom a dalomat,
remélem, hogy még halogat az élet
nekem is egy picikét...
Refrén: x6
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
