|
|
|
1. Versszak (Horus)
Azt mondod kinyírod magad hisz unod már az életed
De mond meg nekem fiatalon mi történhetett Veled
Tudod mi az a szenvedés? Tudod milyen rossz egyedül?
Fogalmad nincs, miket éltem át éveken keresztül
Mégsem minden napom minden percem azzal telik el
Hogy, az ereimet vagdossam, mindig mélyebbre 1 centivel
Végig rángattak a földön, a táskám mélyen a kukában
Leköptek és megaláztak, landoltam a kapu aljában
Csalódásból csalódásba, majd taszítottak a földre
A sárban feküdtem gyengén, többen röhögtek körbe
Beálltam a tükör elé, aztán szembe néztem magammal
Ökölbe szorult két kezem, végig tele voltam haraggal
De a fájdalmaim ellenére, minden reggel odaálltam
Napról napra megváltoztam, hangosan kiabáltam
Csak egy kitaszított voltam, akit nem szeretett senki
De tudtam fel kell állnom, ez segített tovább menni
Refrén
Változom én is, változik minden,
Minden más egy bizonyos szinten
Túl… Néha kínoz az itt lét!
El kell engedni azt ami nem a tiéd
Változom én is, változik minden
Minden más egy bizonyos szinten
Túl… Most nézz az égre fel!
A madár tegnap sírt, ma énekel
2. Versszak (Őzi)
Unott már minden, fáradt vagyok az élethez
Nincs erőm semmihez, nah mond mit szólsz mind ehhez?
Szinte undorodom, a sok kemény csak pofázik
Az egyik pénzben úszik, a másik meg odakint fázik
Ez elszomorító bazdmeg! A véleményed inkább tartsd meg!
Mert ki kíváncsi rá!? Ezt mond meg nekem kérlek!
Ha elgondolkoztál azon, hogy ki vagy és honnan jöttél
Akkor nézz csak hátra, lásd mit, és miért tettél
Az embereket szeretem, viszont ugyanúgy rühellem
Én kiállok magamért, Te meg csak fordulj magad ellen
Tudom mi a fájdalom! Párszor sikeresen éreztem
Keresném a helyem, de kérdem miért nem lelem?
És hogy miért? Ezt kérded? Mert van egy kedves rokoni köröm
Ha a családom szarban, az nekik a legnagyobb öröm
A fejem töröm, de minek? Ez a fertő nagy réssel
Ha nem kötöd fel a gatyád, Téged is elnyel
Refrén
Változom én is, változik minden,
Minden más egy bizonyos szinten
Túl… Néha kínoz az itt lét!
El kell engedni azt ami nem a tiéd
Változom én is, változik minden
Minden más egy bizonyos szinten
Túl… Most nézz az égre fel!
A madár tegnap sírt, ma énekel
3. Versszak (Horus & Őzi)
Előre akartam menni, de visszafelé haladtam
Azon kaptam magam, végig csak egy helyben maradtam
Futottam, nem álltam meg, hisz nem láttam az út végét
De tudtam egyszer véget ér, és majd meglelem a békét
Hát csak, tettem amit tehettem, a föld felé emelkedtem
Sólyomszárnyon a távolban egy házat felfedeztem
Befogadtak, ápoltak, szerettek, és neveltek
Hisz az ő fiuk vagyok én, akit jó útra tereltek
Előttem a cél, de az irigyek belém marnak
Te meg egyél csak abból, amibe mások beleszarnak
Bár mond hogy nem érdekel, és hitesd a hihetőt
Gondolkozz csak el, mielőtt szádra vennéd a teremtőt
Pofán is vághatsz, addig én szépen elszöszölök
Ha nem tiporsz belém, még az is meglehet hogy köszönök
Sokszor megbotlottam, de megmaradt egy dallam
Ha elfogadtál ilyennek, köszönöm, Őzi voltam
Refrén (2x)
Változom én is, változik minden,
Minden más egy bizonyos szinten
Túl… Néha kínoz az itt lét!
El kell engedni azt ami nem a tiéd
Változom én is, változik minden
Minden más egy bizonyos szinten
Túl… Most nézz az égre fel!
A madár tegnap sírt, ma énekel
Végéhez közeledik Lombos Márton műsora a Beat rádión, az utolsó két rész a hallgatókon is múlik!
