|
|
|
| Előadó: | Egyéb szövegek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak (Horus)
Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést
De kaptam eleget hidd el, mellé félelmet meg rettegést
Most itt állok a szellő, fúj fülembe síró dallamot
A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok
Az ég felé nézek, kérdem, mit tegyek?
Valóság vagy álom ez? De fel nem ébredek…
Örökkévalóságnak tűnik minden pillanat
Mikor kósza emlékeim közt hallom, mézédes hangodat
Az idő elszállt, vége van a boldog napoknak
Búcsút intek minden megálmodott dolognak
Kéz a kézben, boldogságtól megtelve
Naplementét nézve, tested karjaimba temetve
A halálnak nincs romantikája, de mégis húz magához
Úgy várok rá, mint arra mikor ajkam ér a szádhoz
Menny vagy pokol! Könyörgöm!Vegyél magadhoz! Kérlek!
Nincs más vágyam, mint hogy, boldogan nyugovóra térjek. Végleg.
Refrén
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
.
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
2. Versszak (Őzi)
Én az voltam aki régen, egy jel fenn az égen.
De mégis változtam, mert erre kényszerített minden,
Ne hagyd el magad Őzi! Erőt kell vennem érzem,
Mert undorító az út, amit még meg kéne tennem.
Kapaszkodom föl, de a pokol leránt magához,
Menekülni nem tudok, csak odalépek a halálhoz,
Amikor odaérek hozzá, ő csak visszadob a földre.
Azzal hogy van még időm, és tegyek minden hibát helyre,
Így lehet van rá esély, hogy a mennyországba jutok,
És nem kell félnem többé, fenn szebb életet kapok.
Egy üzenetet hagyok, hogy tovább már nem bírtam,
Szerettelek, de fájt, és saját magam kinyírtam,
Túl kedves vagyok, és pont ez az én vesztem.
De hát nem tudok mit tenni, csak fogadj el ezt kérem,
Amikor tökéletes minden, rájövök csak álmodom,
De nyomot hagy bennem, amíg a szemem ki nem nyitom.
Refrén
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
.
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
3. Versszak (Őzi, Horus)
Egy nagy zuhanás után, sérülve ébredek,
Érzem, ez a pokol, miben félholtan szenvedek.
Elhamvasztott holtak pora, takarja be testem,
Talán én is így végzem? Csak ezt ne add Istenem!
Nem tudom mit tettem, bár tudom van hibám,
Ha az ördög visszaenged a földre, minden bűnömet meggyónnám.
Vagy lepaktálnék vele, hogy tovább ne kínozzon,
Annyira nem piszkos a lelkem, hogy rám halált hozzon.
De most talpamat égeti egy izzó szikla,
A sötétség kapujából, intek most vissza.
Napok, hetek, hónapok, idővel eltűnik a remény,
Földi lényem szertefoszlik, megszűnik a fény.
Talán egyszer egy napon mikor minden csendes,
Egy tőrrel a kezemben, állok mi döféstől véres.
Egy furcsa alakot szúrtam, mélyen mellbe,
Az alvilág urát, aki száműz most a földre.
Refrén (2x)
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár.
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár.
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
