|
|
|
A fájó emlék még mindíg bennem él,
futótűzként terjed az égő hév, szenvedély
de álmomban látlak, csendben jössz felém
a ködben az arcod csak egy álomkép, csodaszép
Vágyam nálad jár, örökre visszavár
mert fáj, hogy nem vagy már
Lidércnyomás az egész képzelgés,
oly sokszor gyötör, megörjít e lét, tudom én,
szörnyű kín, mely a lelkem tépi szét,
szívemben ezer késsel élek rég, szeretnék
Magányosan évek óta, várok szüntelen a jóra
nincs ki újra hozzám szólna, gyötrelem
Élet-halál, komoly most a tét
folyton folyvást a régi múlt kísért, elemészt
holtponton állok, közel van a vég
mely bánatomra hoz majd enyhülést, feledést
