|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Michael Kunze |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
ALFRED: Egy lányt még, aki így néz rám, sosem láttam még…
SARAH: Ki ilyen kedves volt hozzám, fiút még nem láttam én…
KETTEN: Ébren is mintha álmodnék, ő vár rám mindenhol… Mindaz mit teszek, tőle nyer értelmet, múljék százezer perc, mind róla szól!
SARAH: Róla szól!
ALFRED: Egy lányt még, aki így néz rám…
SARAH: Én ilyen kedves ifjút…
ALFRED: Ilyen szépet…
SARAH: Édest…
KETTEN: Álmomban sem láttam még!
ABRONSIUS: Hékás, hallod ezt?
ALFRED: Mit?
ABRONSIUS: Kint e halk lépést? Hogy ki surran, hová és miért…
ALFRED: Hogy?
ABRONSIUS: Megfejtem tüstént!
CHAGAL: Mit csinál az én Magdácskám?
MAGDA: Varr.
CHAGAL: Hadd bújjak mellé! Két ilyen formás keblecskét, soha nem csókoltam még!
ALFRED, SARAH, CHAGAL: Eltelve vággyal, itt benn tűz áraszt el, vérem hajt! Nem vágyom mást, csak hozzám érj, más nem kell! Szívem révbe talál melletted majd! Egyszer majd…
REBECCA:Hát elszelelt a vén csótány, tudom jól, hol jár… Kap majd! Ily nyálcsorgató bakkecskét! Ocsmányt!
EGYÜTT: Álmomban sem láttam még!
REBECCA:No lám a kivénhedt kandúr, idegen szoknyák alá nyúl, de ráfizet! Kinek mindig más nő kell, azt az ördög viszi el!
ALFRED, SARAH: Alvás helyett is egyre azt kérdem én: engem vársz? Érzed, hogy nem kell senki más? Nincs más! S ha egyszer szívből szeretnék bárkit még…
ALFRED: Olyan lesz majd, mint te…
SARAH: Nem lehet más, mint te…
VÁMPÍROK: Készen állj… Készen állj…
ALFRED, SARAH: S ha egyszer szívből szeretnék bárkit még, nincs kétség, épp olyan lesz, akárcsak te! Nem lelnék békét, míg ég ez a láz, aki így hat rám, sose lesz majd más! Nem lesz más!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
