|
|
|
Verse 1:
Sötét van, csendben ülsz és vársz
Nézed az ablakot, mit látsz?
Csak a felhők úsznak csendben az égen át.
A hold is szürke fénnyel bír
Nézed az arcát, ahogy sír
Látja ő is rajtad, azt hogy:
Verse 2:
Az órák lassan múlnak el
De téged más nem érdekel
Csak az ágyon ülsz és várod, hátha jön.
Elmondanád, mit ér neked
Hogy kezdje újra el veled
Talán ő is látja azt, hogy:
Bridge:
Benned ősz van, levelet hord a szél
Hideg van, kavarog minden
Úgy ver a szíved
Úgy érzed, már nem bírod tovább
Hogy az egész semmit nem ér
Olyan üres minden itt bent
Olyan idegen, csak a tükörképed néz rád hidegen.
Refrén:
Ha kell ezer évig
Várod ezer évig
Csak őt mindvégig, ha kell
És talán mindent megbocsát
És érte az égből
Lehoznád a napot is az égről
És talán megbocsát majd egyszer
Mindent, ami fáj
