|
|
|
| Előadó: | Nemkéne |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Békési Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mikor a hajónk elindult a korallok felé
nem szólt senki, hogy ne köpjek elé,
pedig a babona szerint az rosszat hoz
nem tudtam mi kell egy ilyen kalandhoz,
talán pia, meg dzsó, meg albatrosz
de egyik sem volt a hajón, csak Juci(Laci) meg én.
Mondtam ,Jucci ... (Lacci),
gyorsan gyere már,
nézd a delfint elvitte egy nagy sirály,
kár, mert a vízben szinte biztos, hogy boldogabb volt.
Utánuk kéne repülni, azt mondom
te meg azt, hogy ne legyen az én gondom
a természet rendjébe beleszólni, jaj nem szabad.
/De hiszen ezt teszik úgyis az emberek,
ne mondd már, hogy csak nekem nem lehet
utánuk repülök én is, ha mondom
beszélgetésünk elakadt ezen a ponton./
Dacosan szeltük hát tovább a habokat
elénekeltem a kedvenc dalomat
ekkor az ég még szép élénk kék volt.
-Később-
Naívan néztük a gyűlő felleget
nem hittük volna, hogy ez minket fenyeget,
fóliás szendvicset ettünk, mit anyád csomagolt.
/Ekkor megérkezett fölénk a nagy vihar
Mondtam Lacinak, nyugi van, semmi baj,
csobbantunk egyet a háborgó tengerbe
levegőt szívtam tüdőmbe s a fejembe,
elúsztunk szépen a korallok felé
leharaptuk egy élesfogú cápa hülye fejét
elértük végre a zátonyok világát
ahol éppen a national geographic egyik kiküldött forgatócsoportja lubickolt/
Mondtuk, hála ég!-de ők nem értették meg
hoztak inkább egy tengeri menyétet
mi nekiestünk egyből, hogy lakjunk jól.
A kamerás minket egyre csak filmezett
A tengeri menyét viszont nem volt filézett
felakadt szemünkben a szálka halkan így szólt:
/Tanuld meg végre, te nyavalyás kétlábú
az ördög villásfarka csak kétágú
az egyik ágával téged bököget
másikra szurkálja halloween tököket,
velem meg mondat ilyen eszelős sorokat,
hát eredj vissza és csináld a dolgodat./
Azóta bámuljuk mindig habokat
pálmát eszünk és böfögünk nagyokat
kirajzolódott szépen az ábra
hogy a világ igazából csak egy kanyargó zebra
ahol a gyalogos a tilosba gyalogol
a csengős kutya mind a nyomunkban lohol
reszket, hogy nehogy a kamion elé lépjünk
ami épp felbálázva viszi el a lelkünk.
jóó-jóó-...
(a capella:)
Tudok még néhány ilyen ritmusos sorokat,
például :
rövidet ne igyál, csak szopogasd a borokat
vagy:
hozsanna néked, minden behemót testvér
illetve:
nehogy felboríts, hogyha netán nekem esnél..
-ez tetszik!
/nehogy felboríts, hogyha netán nekem esnél..
(jojj,-jó-ó-ó)
nehogy felboríts, hogyha netán nekem esnél../
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
