|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Rendezői változat |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 4:18 |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Kőházy Ferenc Sági Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1.:
Műanyag korongok barázdái mélyén,
Akár egy hosszú mozi,csak nincs happy end a végén.
Neked tálalom valóm, minden titkos percem,
Esetlen lelkem,mégis napról napra edzem.
Fújok a sípba, Ő fut de aztán elcsuklik,
Sorban az emlékek,akárcsak a zoknik.
Minden reggel köszönt a pléd, na meg az óra,
Nem is lenne bajom, ha tényleg arról szólna.
Szempillányi létünk ahol küzdelemért gyümölcs,
De itt nics minek örülj, itt nics miért üvölts.
Ez FankaDeli Feri, megint csak a cd-n,
Nem a sokedik epizód az ezredik tv-n.
Bár, ez is sorozat, egy élet írta történet,
Tőlem ne félj, mert én tuti nem löknélek.
Ez, wamzerek városa, besúgók országa,
Tolvajok pályáznak, tolvajok posztjára.
A parlament pokol, a szobád meg vérmező,
De a saját csatádban, nem lehetsz kétkedő.
És hogy, mért éppen Ő, azt csak is Te tudod,
Akit igazán szeretsz,soha meg nem unod.
Refr(2x):
Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal,
Megvívni a szülőkkel, a tanárral a poronddal.
A nehéznél is nehezebb,egyetlen jó szóval,
Kijönni a a főnökkel a rendőrrel a szomszéddal.
Verse 2.:
Mégis kell, mert minden nap ott az életben,
Nem egyszer jöttem rá, mennyiszer tévedtem.
Kecskemét, Szeged, Pécs vagy éppen Budapest,
Kint keverik, de mi tudjuk jól, közel sem Bukarest.
Taki bácsi ladáját, még láttam a Havannán,
Ő még nem sztár volt, hanem egyszerűen karakán.
Metrikus soraim, nem fárasztják az elmém,
Magam verném át ha Fankát fölétek tenném.
Monoton a bíten, itt most sztereóban libben,
A csajom és a családom, meg a hangom a kincsem.
A mikrofon membránját, rezgeti nyugodtan,
Van kit tetre kényszerít, van ki hallgatja unottan.
Ahogy Deniz mondta: "Az Nc-sek csak emberből,
Nem a kézkrémes tróger a telepről".
Az én nagyin mRám szólt, ha zat mondtam hogy hülye,
Nem hogy utolsó éveit, unokájával züllje.
Kint a gangon tavasszal, egy kis uborkasaláta,
Nem a Gongon egy kis műsor, keddenként kajálva.
Én a közönségben hiszek, hogy együtt vagyunk egyek,
Ahova meglepetést hozok, és engem is meglepnek.
Refr(2x):
Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal,
Megvívni a szülőkkel, a tanárral a poronddal.
A nehéznél is nehezebb,egyetlen jó szóval,
Kijönni a a főnökkel a rendőrrel a szomszéddal.
Verse 3.:
Nálam, első az ember, csak a második a tudás,
Első a csók, utána hempergés, nem dugás.
Első az üzenet, csak a utána a rímek,
Első hogy tegyek, mert ki tudja meddig élek.
Lepusztult helyeken csodálatos emberek,
Ezek az emlékek, hogy elvesznek attól rettegek.
És egy ízletes beattel a mai napig szemezek,
Aztán soraimat húzzák, tollaim, akár szekerek.
Tintapaca lovakkal, és egy nagy fehér mező,
Itt a kutyám meg a kályha, míg kint dörög az eső.
Esik a villám és becsap egy felhő,
Van mi másnak tetszik, nekünk mégis elrettentő.
A világ A-tól Z-ig egyetlen vára túl sok,
A pokol itt jár köztünk, elhiheted, nem túlzok.
Emberi léptékek, a halottakat felejtjük,
Sikerünk kántáljuk, hibáink elrejtjük.
Miközben rágcsálsz, nem ismerjük a szavakat,
Mert az állítólag vélemény, hogy valaki szar alak.
A világháló mélyén, nincs kököjszi és bobojsza..(?)
Életünk rózsáját, csak a valóság porozza.
Refr(2x).:
Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal,
Megvívni a szülőkkel, a tanárral a poronddal.
A nehéznél is nehezebb,egyetlen jó szóval,
Kijönni a a főnökkel a rendőrrel a szomszéddal.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
