|
|
|
| Előadó: | Végtelen zenekar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fónagy Gábor Máté |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden percben kell a hely,
ahol nem veheti ma senki el
az érzést amikor érkezel,
az érzést, amikor nem hiszel,
mert minden percben kell a tét,
mit nem téphet ma senki szét,
amikor nem tudod, hogy kérsz-e még,
mikor nem tudod, mikor elég.
Hogyha ma még nem talált rád a világ,
hogyha ma még a szíved fojtja a szád,
hogyha ma még minden bánt ami lát...
Hogyha ma még ölel a perc ami vár,
hogyha ma még nálad a kulcs ami zár,
hogyha ma még elérhetsz bármit akár...
Minden hangban van egy arc,
amit bárki elől ha eltakarsz
ő csendben úgyis veled él,
mintha belül nem is te lennél
az aki nem tudja, hogy mi kell még,
belül tűz, de kívül jég
nem tudja, pedig élhetné,
nem tudod, pedig élhetnél...
...ahol a víz, a szél, az ár partot talál
a Nap, a Hold a tükrébe zár,
a volt, a lesz, nincsen ma már
"Mindenki" ég veled, ég veled, ég...
Hogyha ma még nem talált rád a világ,
hogyha ma még a szíved fojtja a szád,
hogyha ma még minden bánt ami lát...
Hogyha ma még ölel a perc ami vár,
hogyha ma még nálad a kulcs ami zár,
hogyha ma még elérhetsz bármit akár...
Mert minden, minden csak annyit ér
amit ma érte megtennél.
Tiéd a világ, hogyha ma hazaviszed
hisz semmi nem veheti el a hited.
Mert minden, minden csak annyit ért
amit ma érte megtennék.
Enyém a világ, hogyha ma hazaviszem,
hisz semmi nem veheti el a hitem.
Enyém a világ, hogyha ma hazaviszem,
hisz semmi nem veheti el a hitem.
Enyém a világ, hogyha ma hazaviszem,
hisz semmi nem veheti el a hitem.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
