|
|
|
| Előadó: | NeXt Day |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szabó György Szabó György Krucsó Sándor Pénzes Zsolt |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Még csak 8 éves voltam, mikor Yvettel ültünk a padban,
Ő megfogta a lábam, és én fog nélkül vigyorogtam,
egyből arra gondolt, hogy szerelmes vagyok,
pedig olyan csúnya volt, hogy a szívem kihagyott.
A szomszédomban lakott 3 nagyanyjával,
kiharapta a pókot a sarokból a szép fogsorával,
a szőröket a fején, nem is hajnak hívták,
negatív dolgairól méteres volt a listánk.
A házunk előtt állva, mosolygott kedvesen,
és csak ennyit szólt csendesen:
2×Refr. „Én csak annyit akarok,
hogy tudd, hogy szerelmes vagyok!
Hidd el sohasem hazudok!
Szeress úgy, amilyen én vagyok!”
Most már 18 vagyok, és találd ki mi lett!
Tegnap találkoztam a lánnyal akit úgy hívnak Yvett.
A szívem újra kihagyott, mint annak idején,
Yvett jól megváltozott, eltűnt a régi förmedvény!
Haja mint az arany úgy csillogott,
szemeiben megtaláltam az összes csillagot.
Minden meg van rajta ami egy férfinak kellhet:
mell, fenék, azt kell mondjam Yettből bomba nő lett!
A házunk előtt állva, mosolygott kedvesen,
s én és csak ennyit szóltam csendesen:
2×Refr.
Pszichológusként vizsgálva érdekes az eset,
a fiú, aki a lányt utálta a végén beleesett,
nem hinném el, ha más mondaná elárulom neked,
nem is igaz ez a story, együtt nevetek veled.
De a refrén nagyon jó, kicsit nyálas, de úgy tetszik nekem,
kérlek énekeljétek velem!
2×Refr.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
