|
|
|
| Előadó: | ShanKie & Chicago |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
ShanKie |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
ShanKie:
Égő tűz, meredte lángok, ahogy arcomat csapja,
Csak a Föld alatt hadd létezzek, ez a sóvárgó élet hangja,
Hogy eljussak én az égig, csak azt kérném most tőled,
Mert a lángok belsejében még látom égni haragod!
De ezt te kérted rég tőlem, mégis már nem hallom a hangod,
Hogy elmúlhatott mi volt, a kíntól eltorzult az arcom,
Kérlek segíts, hogy megláthassam a napfényt az égen,
Ebbe betegedtem bele, de újjászülettem a télen.
Szétesett egy kép, mely a világról össze
Bennem új érzések születtek, hogy felkerekedjek,
Színtelenül élni le 19 évet,
Mégis rengetegen kérdezték, hogy miért így cselekedtem?!
A napok újnak tűnnek, minden éjjel újabb álom,
Már félek a reggelektől, holnap mi lesz, már rég látom,
Mint elveszett kölyök, ki nem találja szüleit,
Így érzek most én is, összetörtek érveim.
Elvesztettem álmaimat, mit kölyökként úgy vártam
Hogy nem ébredek fel, a sötéttől nem láttam,
De kiötlöttem szövegem, és elvettem a részem,
Ezen nem osztozok, így lassan telik meg egy füzet,
Hol a tegnap még rám vár, de a holnap már nincsen.
yo, de holnap már nincsen.
Chicago:
Én is megjártam a poklok poklát, megvívtam a harcom,
Nem feledem mi történt, mert heges már az arcom,
Látom a tükörbe a vérebet, kit a pokol tüze égetett,
Nem kérdezett egyet sem, csak szívta a véremet.
Fakó szivárvány, de a sötétség vakságot okoz,
A parázs a tűz mélyén, már csak ez az, ami fokoz.
Naiv élethű kép ez, egy Angyal engem dobott,
A szárnyait zárta felém, és mindent elrontott.
Egy elfeledett valóság, mi a vágyaimat tapossa,
Egy múló illuzionista, kinek nem hallatszik hangja.
Arca homályba veszett, nincsen tükörképe,
A fájdalmakat csak emészti, ez az életének része.
A vére, a kése, élne, de mégse,
Mert nem tud úgy tenni, hogy felkerüljön az égbe.
Így értelmetlen minden, amit valaha is végzett,
A bölcső majdan sírod is, ez lett már a végzet.
Refrén 2x:
Mint a tűz ahogy... éget és lángol
Mint a pokol a föld alatt, ami egyre jobban táncol,
Veled... az utolsó táncodra kér fel,
De nem visz el magával,hanem eljön mindne éjjel!
Újra és újra, mindig rádtör a gyötrő fájdalom
A parázs ahogy perzsel, ez az ördög elleni maraton
Futnál , ha bírnál, de utolér a karja
Hiába is küzdesz, mert ez itt a poklok pokla!
Chicago:
Egy fotó, melyről üres arcom visszanéz rám,
Ördögi mosoly felém, én csak bámulom némán,
Mélán, bús, komor arcomba nevet a vég,
Eláshatom magam, mert a föld alatt lett az ég,
Borús időjárás, szakadó esőben a tűz,
Nem alszik el a lángja, mert addig engem űz,
Míg elcsorbult szívem az érzelmeket tartja,
Kiűzi belőlem mindet, ez az alvilágnak alja,
Mi a földre lépett mára, és takarja a holdat,
A napot, a csillagot, az eget, és hozza csak a rosszat,
Felém, de a gyáva Angyal nem segít nekem,
Fél az ördögi a hangtól, inkább elhagy engem.
De döntsd el már végre, hogy mit akarsz tőlem,
Velem, vagy ellenem? Vagy maradsz fenn égben?
A kékben, de azzal megint összetörsz egy álmot,
Inkább segíts kérlek, oltsd el az égető lángot!
ShanKie:
Megváltanám a világot, de hidd el, hogy nem érdemes,
Mert perzsel már a tűz, a saját hamvaimban lépkedek,
Egy kép, amit nem látsz, mert nem is nagyon szeretnéd,
Ez lennék én, homály elvakítja nappalom.
HOgy megértem pár évet, akár a fényképeket nézhetném,
Megváltoztatnám múltam, de azt mondtad nem hagyhatod.
Csak a jövőmben keresgélsz, hogy feljussak én az égbe,
Nem kértem soha semmit, a felhők mögé nézve
A naplementét látom, így elhalványul haragod.
Megbántam én mindent, kérek hadd múljon el,
Kérlek hadd jussak fel, az arcom sírástól kopik el.
A pokol tüze éget, de nem érzem, mert megszoktam,
Míg a fellegekben sétálok tudom nem lehet már rosszabb.
Kézenfogva az ördöggel, a csillagokat hívja,
Kiben nem hittem soha, pár emlékem bevillan.
Egy keret nélküli képben, a parázslótűzben,
Hogy elhagyta ő az eget, a sorsomhoz hűtlen,
Hogy elhagyta ő a Földet, a létemhez hűtlen.
Refrén 2x:
Mint a tűz ahogy... éget és lángol
Mint a pokol a föld alatt, ami egyre jobban táncol,
Veled... az utolsó táncodra kér fel,
De nem visz el magával,hanem eljön mindne éjjel!
Újra és újra, mindig rádtör a gyötrő fájdalom
A parázs ahogy perzsel, ez az ördög elleni maraton
Futnál , ha bírnál, de utolér a karja
Hiába is küzdesz, mert ez itt a poklok pokla!
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
