|
|
|
| Előadó: | ShanKie & Chicago |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
ShanKie |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
ShanKie:
Újabb nappal, újabb ébredés, minden reggel újabb álom,
Minden percben újabb érzések, mit leírva tartok számon,
Hol a tollam, ami irányít, minden éjjel újabb sorok,
Ha majd befejeztem rímeim, kérdezd meg, és megmondom,
Nekem minden egyes pillanat vezérli az énemet,
Hol a magányban a lépteim kirajzolják az énemet,
Mint elveszett remények, mit nem találtam máshol,
Pedig én is vártam, hogy szebb legyen, mint bárhol,
De nem kaptam meg, mit kértem, így szépen lassan elmúlt,
Mi táplált engem belülről, de csak egyre jobban feldúlt
Pár indulat, mivel küzdök, de erősebb vagyok én is,
Hogy ne láthassam a tiszta eget, inkább küzdök és vért is
Ontok, hogy megvédhessem a már rég bevált igazam,
Tudom, hogy nem hallgat meg senki, így már nincs is többé vigasz,
Mert a sötétben én járok, de ti miért nem láttok tisztán,
Miért nem fogjátok rám, ne legyen többé ilyen hibám?
Miért nem fordultok el? És miért hisztek még a szépben?
Hogy megváltoznak az emberek, mégis ellenszélben,
Aki marad, az az erős, aki visszafordul gyenge,
Visszafordultam már párszor, de nem foglalkoztam vele,
Csak lehunytam a szemem, és elképzeltem milyen,
Hogy nem csak az álmokat kergetem, hiszen még én is hittem,
Hogy megvalósítom egyszer, ez mindenen felülmúlhat,
Én is hibáztam már eleget, de hidd el, hogy okultam,
Rossz döntéseim néha az orrom alá dörgölik,
De megéri, hiszen egyszer úgyis minden elmúlik!
Refrén 2x:
Mert egyszer minden elmúlik,
Csak ahogy kinézek az ablakon,
Az eső mossa álmaink,
Jobb lesz, ha inkább feladom
Isten már nem néz rám,
Nincs mosoly az arcomon,
Az ég magához hívott,
De az életemet nem adom.
Chicago:
Yo, yo, mert én soha nem adom fel, de az életemmel mégis játszok,
Egy revolver van a kezemben, széttépek egy életláncot,
Vele, mert egyszer elmúlok én is, mint ahogy a világ alattam,
A fű, a fák, az ég is, és minden ott lesz majd hamuban,
Egy rakáson a létezés, a magánytól megfullad,
Én is nyögök miatta, az eső már csak hullhat,
És a csonka arcomra kárhozatot hozhat.
Eltolhat, megverhet, széttéphet, kergethet,
De nem félek tőle, mert én álmokat teremtek,
Küzdök, hogy sikerüljön, legyek én is valaki,
Hogy amit leírtam éljen, és ami mindörökké marad itt.
Lehet, minden elmúlik, de amit kimondtam soha sem,
Én meghalok, de van, mit hátrahagytam a jelenben!
Én büszkén vállalom a sorsot, amit az élet ad,
Vállalom a halált, de van még egy-két feladat,
Amit teljesítenem kell, csak hogy tudd, még nem megyek,
Még élek az álmoknak, és magányokat verek.
Egy éjjel kinéztem az ablakon, szemem előtt az aszfalt,
Egy óra egy percnek tűnt, az ég pedig csak szakadt,
Felnéztem az égre, fájt, hogy senki nem néz vissza,
Fájt, hogy nem köszön, aki a sorsomat megírta.
Egykoron alakította, mára nem kérek belőle,
Teljesen megváltoztam, mikor a szárnyaimat letörte.
De növesztettem újakat, mi már a fény felé fordít,
A nap felé szárnyalok, és nézd meg, hogy nem csorbít,
Mert élvezem az életet, már csak ez buzdít,
Hogy nem adom fel, míg élek, mert én is tudom,
Hogy egyszer úgyis minden elmúlik.
Refrén 4x:
Mert egyszer minden elmúlik,
Csak ahogy kinézek az ablakon,
Az eső mossa álmaink,
Jobb lesz, ha inkább feladom
Isten már nem néz rám,
Nincs mosoly az arcomon,
Az ég magához hívott,
De az életemet nem adom.
Van valami, amit biztosan tudhatunk: ha zenéről van szó, Solére nem köntörfalaz, nem alkuszik meg és 100%-ban beleteszi magát az alkotásba.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Ennek lenyomata a frissen megjelent, harmadik albuma, a III. is, az énekesnő eddigi talán legőszintébb anyaga, ami eklektikus hangzásvilágával izgalmasan és hitelesen mutatja be belső fejlődéstörténetét.
Solére, azaz Szigeti Zsófi új albuma egy nehéz életszakaszból inspirálódott, aminek feldolgozását sok aspektusból mutatják meg az új dalok – egyszerre sugároz sebezhetőséget, és az ebben rejlő hatalmas erőt is.
„Száz százalékban a szívemből írtam”
„Életem első lemeze volt ez, amitől féltem. Féltem, hogy mit fogok írni, féltem szembenézni a bennem zajló érzésekkel. A tavalyi évem minden eddiginél nehezebb volt, először éreztem azt, hogy nem akarom leírni, ami bennem van. Végül néhány hónap csend után megengedtem magamnak, hogy úgy forduljon ki belőlem a gyász, ahogy akar. Nem irányítottam, és így született a III, fun fact: a leglendületesebb zenei anyagom valaha.”
Bár a III. egy színtiszta poplemez, most talán még erősebben érződik az a zenei sokszínűség, amit Solére nem csak, hogy magáénak tudhat, de önazonosan is jelenít meg a saját művészetében.
Felfedezhetünk erősebb elektronikus hatásokat, szerepet kapott a trap és a hip-hop, sőt, még a nyolcvanas évek hangulata is ránk köszön.
„Korábban kaptam olyan kritikát, hogy a lemezeim amolyan stílus showcase-ek. Azt gondolom, hogy 2025-ben az, ha valaki sok stílusban találja meg magát, nem feltétlenül jelent útkeresést, sokkal inkább sokszínűséget. Én büszkén vállalom, hogy sokszínű vagyok és erre bíztatok mindenkit, aki hozzám fordul tanácsért” – mondta Zsófi.
A III. olyan lelki folyamatból táplálkozott és épült fel, amit csak biztonságos közegben élhet meg igazán az ember, nem csoda tehát, hogy Solére olyan producerekkel akart dolgozni a dalokon, akikkel olyan bizalmi, baráti viszonyban van, hogy megengedhesse magának a törékenységet, ami a legfontosabb szempont volt a lemezkészítés során. Ezt a közeget és a minőséget egyszerre tudta biztosítani Gerendás Dániel, DOÓR, Karyuu és a frissen a Grammy díj For Your Consideration listájára került Kovács Miklós.
A producerek mellett három közreműködő előadót is hallhatunk az albumon
Ótvar Pestist, Lil Frakkot és Brenkát is tudatosan választotta dalaihoz Zsófi.
„Fontos nekem, hogy olyan emberekkel kollaboráljak, akiket hallgatok is, és inspiráló számomra a művészetük. Azért nincs túl sok feat ezen a lemezen, mert szerettem volna mindegyiket úgy írni, hogy abban a közreműködő előadók személyisége is érvényesülni tudjon valamilyen formában, ehhez pedig több időre volt szükségem. Nagyon büszke vagyok mind a három kollab-dalra.”
Az Ótvar Pestissel közös dal videója itt.
Talán az egy kedves véletlen, hogy épp három együttműködő került a harmadik albumra, a III-as cím viszont sokkal többet jelent egy egyszerű sorszámnál.
„Az elmúlt három év folyamatait dolgozom fel benne, életem talán legmeghatározóbb időszakát. Rengeteg veszteség árán nyertem el azt az embert, aki ma vagyok, és akire büszke vagyok. Az elmúlt három év bizonyította be nekem azt, hogy képes vagyok felállni, bármi történjen is, és képes vagyok az önszeretetre akkor is, ha ezért meg kell tapasztalnom az önutálat legmélyebb bugyrait. Ez a lemez bizonyítja számomra, hogy egyedül, mindenkitől függetlenül is tudok a erős lenni, és ez óriási biztonságérzetet nyújt” – mesélt a mögöttes tartalomról Solére.
„Nagyon ritkán vagyok magamra büszke. Most az vagyok. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, és valami olyan béke hatalmasodott el rajtam, amit korábban még nem éreztem.
Száz százalékban a szívemből írtam, mindenfajta megfelelési törekvéstől mentesen. Boldog vagyok, mert új mélységeket és magasságokat jártam be, gazdagabb és stabilabb lettem lelkileg, és meg tudom veregetni a saját vállamat. Ez egy olyan szorongó személyiségnek, mint én, óriási áttörés.”
November 7-én együtt szállhatunk a magasba és merülhetünk alá a mélységekben Solére-rel a Szlimmyvel közös dupla lemezbemutató koncertjükön, az Akvárium Klubban.
Fotók: Solére/Sivák Zsófia
