|
|
|
| Előadó: | ShanKie & Chicago |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
ShanKie |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
ShanKie:
Újabb nappal, újabb ébredés, minden reggel újabb álom,
Minden percben újabb érzések, mit leírva tartok számon,
Hol a tollam, ami irányít, minden éjjel újabb sorok,
Ha majd befejeztem rímeim, kérdezd meg, és megmondom,
Nekem minden egyes pillanat vezérli az énemet,
Hol a magányban a lépteim kirajzolják az énemet,
Mint elveszett remények, mit nem találtam máshol,
Pedig én is vártam, hogy szebb legyen, mint bárhol,
De nem kaptam meg, mit kértem, így szépen lassan elmúlt,
Mi táplált engem belülről, de csak egyre jobban feldúlt
Pár indulat, mivel küzdök, de erősebb vagyok én is,
Hogy ne láthassam a tiszta eget, inkább küzdök és vért is
Ontok, hogy megvédhessem a már rég bevált igazam,
Tudom, hogy nem hallgat meg senki, így már nincs is többé vigasz,
Mert a sötétben én járok, de ti miért nem láttok tisztán,
Miért nem fogjátok rám, ne legyen többé ilyen hibám?
Miért nem fordultok el? És miért hisztek még a szépben?
Hogy megváltoznak az emberek, mégis ellenszélben,
Aki marad, az az erős, aki visszafordul gyenge,
Visszafordultam már párszor, de nem foglalkoztam vele,
Csak lehunytam a szemem, és elképzeltem milyen,
Hogy nem csak az álmokat kergetem, hiszen még én is hittem,
Hogy megvalósítom egyszer, ez mindenen felülmúlhat,
Én is hibáztam már eleget, de hidd el, hogy okultam,
Rossz döntéseim néha az orrom alá dörgölik,
De megéri, hiszen egyszer úgyis minden elmúlik!
Refrén 2x:
Mert egyszer minden elmúlik,
Csak ahogy kinézek az ablakon,
Az eső mossa álmaink,
Jobb lesz, ha inkább feladom
Isten már nem néz rám,
Nincs mosoly az arcomon,
Az ég magához hívott,
De az életemet nem adom.
Chicago:
Yo, yo, mert én soha nem adom fel, de az életemmel mégis játszok,
Egy revolver van a kezemben, széttépek egy életláncot,
Vele, mert egyszer elmúlok én is, mint ahogy a világ alattam,
A fű, a fák, az ég is, és minden ott lesz majd hamuban,
Egy rakáson a létezés, a magánytól megfullad,
Én is nyögök miatta, az eső már csak hullhat,
És a csonka arcomra kárhozatot hozhat.
Eltolhat, megverhet, széttéphet, kergethet,
De nem félek tőle, mert én álmokat teremtek,
Küzdök, hogy sikerüljön, legyek én is valaki,
Hogy amit leírtam éljen, és ami mindörökké marad itt.
Lehet, minden elmúlik, de amit kimondtam soha sem,
Én meghalok, de van, mit hátrahagytam a jelenben!
Én büszkén vállalom a sorsot, amit az élet ad,
Vállalom a halált, de van még egy-két feladat,
Amit teljesítenem kell, csak hogy tudd, még nem megyek,
Még élek az álmoknak, és magányokat verek.
Egy éjjel kinéztem az ablakon, szemem előtt az aszfalt,
Egy óra egy percnek tűnt, az ég pedig csak szakadt,
Felnéztem az égre, fájt, hogy senki nem néz vissza,
Fájt, hogy nem köszön, aki a sorsomat megírta.
Egykoron alakította, mára nem kérek belőle,
Teljesen megváltoztam, mikor a szárnyaimat letörte.
De növesztettem újakat, mi már a fény felé fordít,
A nap felé szárnyalok, és nézd meg, hogy nem csorbít,
Mert élvezem az életet, már csak ez buzdít,
Hogy nem adom fel, míg élek, mert én is tudom,
Hogy egyszer úgyis minden elmúlik.
Refrén 4x:
Mert egyszer minden elmúlik,
Csak ahogy kinézek az ablakon,
Az eső mossa álmaink,
Jobb lesz, ha inkább feladom
Isten már nem néz rám,
Nincs mosoly az arcomon,
Az ég magához hívott,
De az életemet nem adom.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
