|
|
|
|
|
| Előadó: | ShanKie & Chicago |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
ShanKie:
Hová fajultunk el kérem, a kérdésemre válasz,
Mindenki a másikat tapossa, engem a rosszba belerántasz,
Nem látod, miről beszélek, kérlek, gondold végig,
Az emberek miben élnek csupán nem más, mint tévhit.
Elmegyek mellettük, így nem érzem a fájdalmat,
Mit pulzálnak egymás felé, ostobaságot és szánalmat.
De ezek lettünk, mindenki elbújik, ha gond van,
Senki nem segítene a másikon, de ha ő kapná a rosszat,
Nem bírná soká, én is csak kiröhögném,
Mert az ilyen ember megérdemli hogy, mások fellökdössék.
Elpusztul a világ, nem marad benne már semmink,
A vérünk feketévé válik, elpusztulnak agysejtjeink.
A föld alá kerültök, majd én megásom a sírod,
Azt ott ordibálhatsz nekem, hogy nem bírom, nem bírom!
Kényszer vezérelte emberek, robotokká váltok,
Ott fent irányítanak titeket, de tudom ezt nem bánod,
Ha a kezedben a fegyver, úgy érzed, most menned kell,
Mert hív a kötelesség, valaki gyilkost fogadott fel.
Kiöntenéd a vérem, majd felkötnéd saját magad is,
Jobb, ha nem húzom fel magam, -ShanKie inkább hagyjad is!-
Mert fáj! Ha közétek kell néznem,
Kilépek a síromból, mert tétlenül nem nézhetem!
Újjászületek érzem, hogy tegyek ellene valamit,
Hogy ne csak a sátán létezzen, ez a legalsóbb szint,
Hol a pokol kapuja nyílik, tested fortyogó üstben keverik,
Hol a fájdalmat és kínt, nagykanállal merik.
Tüdőd elsorvadt, oxigént nem szívhatja többé,
Eddig fajultál, látod, a többi már a múlté.
Hol a virágok még nyílnak, tudom, ez már csak álom,
Mert ilyen világ nincsen, ezért csukott szemmel járok.
Hibák és gondok, mindennapos problémátok.
Ellentétes érvek, egymásba ütközően bántok
Mindenkivel, de tudom ezt nem bánod,
Mert ideértünk, Magyarország, ez csak a ti hibátok!
Refrén:
Hová fajultunk? Te nem látod, nem érzed?
Hová fajultunk? Mikor mások kiontják a véred,
Ennyit tegyél meg, hogy ami rossz azt elítéled,
Hogy a már elfajzott életed, végre boldogabban élhesd.
Hová fajultunk? Te nem látod, nem érzed?
Hová fajultunk? Mikor mások kiontják a véred,
Csak arra kérlek, hogy amit mondok, azt értsd meg,
Kezedben az életed, tudd, hogy te megmentheted.
Chicago:
Mert én teremtenék új világot, de elfajzott, ami van,
Egyszerű emberként, már nem ismerem fel önmagam,
Titeket se, a sajgó, vérző lelketek,
Egymást döfitek hátba, de én szemben veletek,
Odamondom, mit gondolok, ti ezért engem temettek,
Pedig tudod ez az igazság, mégse nyitod fel a szemedet,
Mert a valóságtól elképedsz, félsz az igaz hangomtól,
Csukod szád, szemed, elfutsz inkább a bajoktól,
Menekülsz, de utolérlek, mert az igazság megtalál,
Vérző sebet üt, mint Jézust a dárda eltalál,
Azt hinnéd, hogy újjászületsz, de még korántsem sejted,
Hogy az ördög én vagyok, aki a karjából nem enged,
Én vagyok a veszted, de te úgy beszélsz rólam,
A szemembe is, ha nézel, én hallom a hangodban,
Hogy gyűlöletet érzel, és elfojtod magadban,
Illetve a hátam mögött mondod, de mindent csak titokba,
És hogy te is láss, nekem is van véleményem,
De magas ívből szarok rád, nézd meg inkább tekintetem,
Nézz mélyen bele, látod ott a pokol kapuját,
Amit ha kinyitsz, meghallod az ördög nevető hangját,
Sikít, és pusztít, mint amit ti egymással tesztek,
Fájnak a sebek, mert még mindig engem vertek,
És rugdossátok egymást, az élet műlábával,
Pofozzátok egymást, egy angyal letépett szárnyával,
Ezek vagytok ti, nézzétek meg hová fajultatok,
Nekem már nem tudtok, de egymásnak még hazudhatok,
Szörnyű, amit látok, minden jót megtagadtok,
Így élni le egy életet, hogy ti mindent csak feladtok.
Refrén 2x:
Hová fajultunk? Te nem látod, nem érzed?
Hová fajultunk? Mikor mások kiontják a véred,
Ennyit tegyél meg, hogy ami rossz azt elítéled,
Hogy a már elfajzott életed, végre boldogabban élhesd.
Hová fajultunk? Te nem látod, nem érzed?
Hová fajultunk? Mikor mások kiontják a véred,
Csak arra kérlek, hogy amit mondok, azt értsd meg,
Kezedben az életed, tudd, hogy te megmentheted.
Valentin-napra jelent meg Geszti Péter és Péterfy Bori új közös dala, a Csak te meg én, amely a tavalyi sikerszám, a Beléd szerettem, ez van történetének folytatása.
A közönség most új fejezetet kap: a klipben a két előadó „összeházasodik”, a történet pedig ironikus, játékos formában mesél tovább a szerelemről, hűségről és a hosszú távú kapcsolatok realitásáról.
Diszkó a javából – mai csavarral
Ahogy a szilveszterkor megjelent Mindenki legyen rohadt gazdag! a funky hőskorából merített inspirációt, úgy a Csak te meg én is a hetvenes–nyolcvanas évek diszkóvilágát idézi, friss, mai hangzással.
Lépegetős basszus, táncos groove, fülbemászó refrén, vonósok és fúvósok adják az alapot, miközben a dalszöveg tipikus Geszti-fordulatokkal reflektál a mai randikultúrára és generációs különbségekre.
A dal egyszerre romantikus és önironikus
„Megyek hozzád. Hozzám mész. Nyugi, csak az első 20 év a nehéz!” – hangzik el a refrén környékén, miközben az Instagramon felbukkanó fiatal udvarlók és a hűség kérdése is játékos formában kerül terítékre.
Új klip – új fejezet
A klip egy esküvő történetét meséli el, ugyanazzal a humorral és vizuális önreflexióval, amely az előző videót is jellemezte. A menyasszony ezúttal sem eladó – és aki szemet vet rá, az könnyen „kivonódhat a forgalomból”. A történet természetesen happy enddel zárul. A szerzői és alkotói csapat ugyanaz, amely a Beléd szerettem, ez van esetében is dolgozott – a cél pedig egy különleges, folytatásos sorozat megteremtése a hazai popzenében.
Péterfy Bori az MVM Dome-ban is színpadra lép
A Csak te meg én Geszti készülő Poptimista című albumának második dala, és élőben is elhangzik majd 2027. január 30-án az MVM Dome színpadán, a nagyszabású POPTIMISTA koncert-show keretében. Péterfy Bori a meghívott vendégek között érkezik a Dome-ba, így a közönség a közös slágereket arénaméretű látványvilágban, élő hangszereléssel élheti át.
