|
|
|
| Előadó: | Horus & Őzi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/közr. David Hodges/
1. Versszak (Őzi)
Sírva engedlek el magamtól, és emléked, mit átéltem
A szíved nem lehetett enyém, hát Isten Veled Szerelmem
Azt mondtad döntöttél, és ezzel szavad adtad egy tettre
Amit soha nem követsz el, de mégis ez következett be
Kinél van az igazság? Remélem látod milyen érdekes
Hogy nem csak én lehetek hibás, hanem velem együtt Te is
Barátba én döftem bele kést? De ez fordítva hogy hangzik?
A kérdés túl nehéz számodra, a válasz Benned elveszik
Úgy tenném mit nem merek, ami a szívemen a számon
De mégis néma vagyok, amikor csak ráhagyom hogy fájjon
Engem boldogít a remény, de a szomorúság hátba vág
Félek az érzéstől, mert hát ugye nincsen rá orvosság
Könnyes szemmel távozva, adtam Neked utolsó csókom
Lehajtott fejjel azóta, ezeket a fájó sorokat írom
Mert elvakítottál, ezért fáj a szó mit egykor mondtál
Hogy szeretsz, de mégis elhagytál - Isten Veled
Refrén (David Hodges)
It goes goodbye girl I aint comin back
You play games with I say enough with that
You try to break my heart, now it's time to pack
And get my life on the road goodbye
It goes goodbye girl you were done me wrong
The rain away I could be when you till done
You know good to a man who was kept you strong
I gotta go this my last goodbye
2. Versszak (David Hodges)
Ayo, I'm sittin here in front of the compuer, but you offline
I'm here thinkin I don't wanna make the song cry
But I've had this feeling for a long time
This cause we go a seperate ways, doesn't mean upon dies
I'm sorry girl, but I think it's time we break up
One day we'll meet again but for now we can't make love
I know it's kinda hard, but you really need to listen
It's been a nice day, lock in this love prison
The rain a nice way to say without convictoin
So have a nice day eventually I will visit
Your heart isn't broken it's just a little empty
But your futures wild open so fill it with the memories
This is real love as I sing from the heart
But sometimes things fall apart
The reasons stay silence so life gets harder
Believe me I'm fighting, but life gets darker, I'm sorry
Refrén (David Hodges)
It goes goodbye girl I aint comin back
You play games with I say enough with that
You try to break my heart, now it's time to pack
And get my life on the road goodbye
It goes goodbye girl you were done me wrong
The rain away I could be when you till done
You know good to a man who was kept you strong
I gotta go this my last goodbye
3. Versszak (Horus)
Voltak olyan napjaim mikor felemeltem két karomat
A fellegekbe ordítottam miért nem hallod a hangomat?
Magalázva egyedül ültem, egy padon kint az esőben
Egy kis szeretetre vágytam csupán de te megtagadtad tőlem.
Száz fájó délután ezer átvirrasztott éjszaka,
Az iskolából minden nap búsan tértem haza.
Nem szállok szembe, beletörődtem már régen,
Más holtáig küszködik, és így távozik de én nem.
Már mindenféle rossz emlékemet mélyen eltemettem,
Mára múltammal megbékéltem így élem most az életem.
Tudom van mellettem valaki mikor környékez a rettegés,
Leül mellém átkarol és így szól: nyugi semmi vész!
Messze még az élet vége, sok minden mi vár rám,
Szenvedni még meg nem halok? Én tényleg ezt akarnám?
Hát nem! Csak maradj velem én itt leszek majd Neked,
Szeretlek, kellesz nekem, bánatom Isten veled.
Refrén (David Hodges)
It goes goodbye girl I aint comin back
You play games with I say enough with that
You try to break my heart, now it's time to pack
And get my life on the road goodbye
It goes goodbye girl you were done me wrong
The rain away I could be when you till done
You know good to a man who was kept you strong
I gotta go this my last goodbye
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
