|
|
|
| Előadó: | ZöldÖvezet |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyerekek voltunk, de megmozdult valami,
Találkozott a lámpás, meg aladin
Nem tudhattuk, hogy döntő a pillanat
Megérintettél, egy perc alatt
Búcsú nélkül ért véget, folytatás nem volt
Egy kaland a sok közül, gondoltam akkor
Biztos nem is emlékszik, barátja van már
Tovább állok én is, yoh, nő akad pár
Messze földre száműztem önnön magamat
Az élvezetnek éltem, üres tapasztalat
Barátságok születtek, emberek nyiltak ki
Ismerni kezdtem lelkem, de nem volt, aki
Oltotta szomjam, ételt adott
Oldotta szívem, mely megfagyott
Az ifjú évek lassan elmúltak
Boldogságom szirmai csöndben elhulltak
Üres élet kezdődött, hiú ábrándokkal
Déli bábot űzve futottam homokra
Esténként egyedül a szívem megszakadt
Az őrület határára sodort a gondolat
Nem lesz, ki keltsen, arcomat csókolva
Nem lesz, akiért várjam, mit hoz a holnap
Szorítsa kezem, rámhajtsa fejét
Az, akivel értelmet nyer ez az egész
(refr)
Napok, hetek hónapok, de nem is ez számít
Az, amit belülről érzek, szívből világít
Bármi rossz történjen, rádnézek kedvesem
Elillan minden gondom és boldogság terem
Egy nyári napon, a reményt veszteve
Újra ráleltem, az utam keresve
Nem fogott a kor rajta, ugyanúgy szikrázott
Hangja kedves, szép, mint a virágok
Íme egy emlék, a jobbik fajtából
Az ember nem sejtheti, mit kap a sorsától
Végre egy nap, amelyik nem volt hiába
Óvatos leszek, az biztos, ne essek hibába
Szívem kemény, jellemem egyenes
Hozhat az élet bármit, a kesztyűt felvettem
Nem hagyom soha többé, hogy engem bántsanak
Megküzdök mindenkivel, akinél lándzsa van
Nála viszont fegyver nem is volt
Talán csak a mosolya, mellyel megfogott
Legyőzött szóval, sebet nem ejtett
A gyengébbik nem ereje lett az én vesztem
(refr)
Napok, hetek hónapok, de nem is ez számít
Az, amit belülről érzek, szívből világít
Bármi rossz történjen, rádnézek kedvesem
Elillan minden gondom és boldogság terem
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
