|
|
|
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányt ott?
Nativ:
Önfejű tettek fájdalommal emlékszem
Kéz a kézben vallottam szerelmet és azt hittem
Hogy te leszel ki elhagy holott én voltam a balga
Jobbra voltál te nem tudom miért mentem el balra
Miért hagytam hogy elszakadjunk te menj és én is
Másfele jártam szerettelek és mégis
Azt hittem te nem ezért mást öleltem
Nem tudtam hogy az én képem volt akkor a szívedben
És rám gondoltál este ahogy én is most ezt teszem
Emléked, a mosolyod, a csókod nem eresztem
Fogd meg a kezem és ne hagyd hogy sírjak
Hogy fájjon, hogy szenvedjek, hogy sorokat írjak
Arról hogy milyen volt és mit érzek ha tudod ezt hallgatni
Én elfogadom nem szeretsz nem is foglak zargatni
De mégis megkérlek ne kelljen rád várnom
Most törött szívvel élek és jaj de nagyon bánom.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányr ott?
Csaszy:
Tudom tiltott út, tudom messze van még tőlem
Újra foghassam a kezed megint szeretném de ő nem
Érzi a varázst amit én oltottam számmal
Egy másik lány ölében új arccal másik lábbal
Sétáltam a parton hova érzelmek vetődtek
Olykor nevettem veled most a sírás kerülget
Nélküled messze a tenger és üres szó a pardon
Saját kezem fogom mivel a tiéd már nem tartom
Nem hagyom hogy hasson hangod mindig hallom
Dalom mindig dúdolom neked szólt az alkony.
Fejem párnára hajtom és nevedet kimondom
Melyet karomba véstem egykor lelkemet kiontom
Virágsziromból téptelek és árnyékból rajzollak
Egy cél maradsz örökre mit előlem hajszolnak
Érted egy dal szól érted bármeddig elfutok
Egy csillagkép maradsz tőled bármit megtudok.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányt ott?
Csaszy:
Hiányzik az íz és hiányzik az illat
Hiányzol te is reggel mikor a nap pirkad
Hogyha nélküled fekszem reggel üres minden szó
Életem unalmas már nem olyan változó
Szánalmas sorok melyek ajkamon kicsúsznak
Hangos szavak szóltak mikor rosszakér leszúrtak
Nem bántottál én mégis szerettél és én is
Elmúlt a nyár és elmúlik a tél is
Elfoszlik a kép is életlen a kés is
Egy szerelem egy álomban ez boldogító tézis
Te vártál volna rám én csak ott álltam bután
De jött lány lány után bár a szerelem tud ám
Rossz is és szép is egyformán lenni
Most levelemet írom hát mit tudnék még tenni
Hogy tudnám még kérni hogy fogd meg a kezem
Ha újra azt mondod hogy nem akkor szerelmem leteszem.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Csepp benned mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lány ott?
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
