|
|
|
| Előadó: | Indegoo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Pihenj Egyetlenem, ma én vagyok a portás
Őt csak én ismerem, miért lenne pont más?
Pont ma, ki az álmaiddal andalog
Majd felragyog a szivárvány és leszállnak az angyalok
Leszállnak az angyalok egy közös emlék képében
Könnyeid itatják minden borús élményben
Megfakul elméd de én ma mégis várom,
Hogy lehajthassam a fejem, mardosson az álom
Aludj kedves kislány, szállj a végtelennél messzebb
Pihenj én csak nézlek, hisz ilyenkor vagy a legszebb
Szépek az angyalok de mind álomba vesznek
Te maradsz mellettem, hisz te vagy a legszebb
Megvédelek hidd el, melletted állok
Minden percet élvezek de újabb percet várok
Hogy mosolyogj rám Édesem, Egyetlenem
Én nem kellek Neked de csak te vagy nekem
[refrén]
Ez csak egy dal, ne ébredj fel kérlek
Én maradok melletted, én érted élek
Pihenj csak, engem fájdalom verdes
Nem rólam álmodsz, aludj csak Kedves
Soha ne mondd, azt, hogy nem lehet
Egyetlen örömöm a két szemed el ne vedd
Elbódít hangod, nevess kérlek tisztán
Te jársz a fejemben, hiányzol kislány
Nem merek szemedbe nézni,
Te látod bennem mitől nem tudok félni
Csak a reményekért élni,
Csak a két szemedben bízni,
Hogy Te is látod
Remélem ma éjjel már én leszek az álmod
Nincs hozzád hasonló csak, gyenge utánzat
Nem csoda, hogy nekem Te kellesz, utánad fohászat
Szól ma a számból, hallgasd meg kérlek
Hisz ha rád gondolok már kialszanak a fények
Ha így marad meghalok, ha így marad sírok
Megfagynak az érzések mikor tüzet szítok
Mikor lángra gyúl bennem a bánatom, Szeretlek
Hagyj szenvedni, én soha nem feledek
Ha így marad meghalok, ha így marad sírok
Megfagynak az érzések mikor tüzet szítok
Mikor lángra gyúl bennem a bánatom, Szeretlek
Hagyj szenvedni, én soha nem feledek
[refrén]
Ez csak egy dal, ne ébredj fel kérlek
Én maradok melletted, én érted élek
Pihenj csak, engem fájdalom verdes
Nem rólam álmodsz, aludj csak Kedves
Soha ne mondd, azt, hogy nem lehet
Egyetlen örömöm a két szemed el ne vedd
Elbódít hangod, nevess kérlek tisztán
Te jársz a fejemben, hiányzol kislány
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
