


| Előadó: | Firma |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

refrén:
Van aki forrón szereti.
Van aki keveri.
Van aki tekeri.
Van aki lenyeli vagy máshogy nevezi.
Forrón szereti.
Van aki forrón szereti.
Van aki keveri.
Van aki tekeri.
Van aki lenyeli vagy máshogy nevezi.
Forrón szereti.
első versszak:
Van aki forrón szereti, van aki nem.
Akad, hogy megteszem, vagy sem.
Fárad a fejem, ha leragad a szemem.
Ha félvállról veszem az egész világot.
Integethetnek a színes virágok.
Megtalálhatod az igaz barátod.
Porban, borban, koppan,
mértéktelenül a fogyaszthatatlan.
Valaki megpróbál a lábadról levenni.
Ez olyan, mint a kedvenc könyved letenni.
Nem lehet, a jóból megárt a sok,
hogy mi akarsz lenni, megmutathatod.
Szabadon és vakon mindent megtehetsz.
Szexi dresszbe bújva megőrjítesz,
és hogy ha csorog a nyál, te Párizs szívén fekszel.
Mindenkinek tetszel, de van akinek más kell.
Van aki árkot ás, és nem esik bele.
Mi a ritmust lessük és ez így van rendben.
Van ki trombitákat csavar, meggyújtja bár,
és a meztelen csigák vége körbejár.
Mások táncot ropnak a legmagasabb fokon.
Az éj fénye mosolyt vet arcukon.
Tartalmas mozgásukhoz hasonlító forma.
Forró szél száll az óceánba.
Zavarodik, a víztükör le kell lépni.
A sörrel a vérben nehéz észhez térni.
Jobb lett volna inkább otthon tv-t nézni,
hogy összeálljon a kép, meg kell tenni.
A józan elme lát, tág a világ.
A kábított perc csak néma valóság
A kábított perc csak néma valóság.
Ez a kábított perc a néma valóság?
Ez a könnyen olvadó forró porzó.
Ez apró de izzó, ez szítható.
A mámor szülte, ezt a sok jó szót.
Nem érintheted meg a mindenhatót.
Mi a felhőkön utazunk itt hűsebb.
Te a jégen táncolsz, én a legegyszerűbbet járom.
Soha nem hibázom, mert nem szaporázom.
refrén:
Van aki forrón szereti.
Van aki keveri.
Van aki tekeri.
Van aki lenyeli vagy máshogy nevezi.
Forrón szereti.
Van aki forrón szereti.
Van aki keveri.
Van aki tekeri.
Van aki lenyeli vagy máshogy nevezi.
Forrón szereti.
második versszak:
Ha ötletet merítek az egyhangúságból.
Egy hang hallható az éj zajából.
A csillagok fénye forrón áthatol.
Átadod magad, sőt tudod jól.
Te a holdon táncolsz, gátlások a földön.
Lököm a poént, ilyenkor elhagyom a börtönt.
Köszönöm! A bókokat, a csókokat.
Nekem több kell, nem elég egy áldozat.
Halmozom, élvezem, forrón szeretem.
A cicát, a babát, a vadmacskát lesem.
Hideg zuhany ér, ha visszatér a múlt,
és ott vagyok ahol minden egyszer elindult.
Van zsákomban minden jó.
Ponza-tól. A fejembe na figyeld a Jazz tatyót.
Akkor ajkamon kajánul szólal meg a hang.
Mire a rezgő rímekbe költözik egy rang.
Ha engem vonsz kérdőre, az vagyok, ki tekeri.
Ki legendákat rejt, orrát mindenbe beüti.
A mozaikon repülök és ez elég ok,
hogy ne hagyjanak hidegen a forró dolgok.
Én meg csak fekszem és nem is tudom,
hogy mit tartok éppen a kezemben.
Fejemben a füsttől még forrón a vérem, halad egyre.
Arcom, így ostoba vigyorra fakad ma este, meg holnap.
Több nap, mint szombat, hát kit érdekel most a fakó hétköznap.
Mert keverve könnyű a kommersz likőr.
Szürkébb már a szerelem. Mint hullámba tör.
De nem tör le semmi.
Ma a kedélyem is príma itt a Firma.
A szervezet vendégünk Ponza a házban,
és ő az aki ma este magával hozta.
A lázban égő szivárványszínűt.
A derűt kiáltó tömény esti happy menüt.
refrén:
Van aki forrón szereti.
Van aki keveri.
Van aki tekeri.
Van aki lenyeli vagy máshogy nevezi.
Forrón szereti.
Van aki forrón szereti.
Van aki keveri.
Van aki tekeri.
Van aki lenyeli vagy máshogy nevezi.
Forrón szereti.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.