|
|
|
/ közr. Mrdkzh/
Phoenix
A hold megöli a földet, csak hogy a nap kedvében járjon.
Ő a vándor, én a bot, az ütést tűrő jámbor!
Arcomon lelkem alvadt vére,
Egy boldog fogoly vagyok, kit a boldogtalan rács eltaszít a külvilágtól!
Nincsen már állat, kinek embersorsot adtok, járunk a Pangeán, hol elesünk egy kurva árokban!
Tegnap elfáradtam, ma meghaltam, holnap sem támadok fel!
Ti tegyétek meg, hogy füstszóra szolgaként álljatok fel, szárnyával csapkod a turul,
Kopjámhoz levágott fej gurul, a szúrás nem fáj, ha velem együtt a világ is elpusztul!
Nyakam kókadtan tartja főm, szemem a földet nézi, az elszívódó ágyúk füstje tüdőmtől kérdi jól van-e?
Hogy csókja olvad-e?
A bölcs ifjú hazudik.
Tölts még, mert üres, ne kövessél te rühes árnyék!
Ha érteném, mit nem értek, akkor emberré válnék,
Így csak félek, hogy így csak élek, és nem vagyok.
Kavicsokkal kevert vérem koszos bazaltként ragyog.
Lábbal lépek lápba!
Zsinóron mozgatok bábokat, itt ki naiv, az áldozat.
Mert őszinte, csak kába.
Véres beled köhintve, dob a világ a nyakába,
Magasról nézve kicsinek látok magas fákat.
Nekem mást meséltek, de most látom, mitől sápadt az arcom!
Te aludj csak, én félek, mert szépet álmodni nem merek, mert az vétek! (Mert az vétek... az vétek)
Mrdkzh
Haldokló lét, haldokló jelen, meghát halott a jövő, az élőhaló múlt csak álom, a visszaállíthatóság lenne szép.
De végleg kicsapódott minden.
Végleg felbomlódtak a molekulák, hatalmas kulák lettek belőlük, és megnyíltak a gulágok.
És a szépen, szisztematikusan felépített haláltelepek feleljetek!
Fejeteken minek a joviális mosoly?
A lojális álláspont lelketekben?
Csinovnyikok, szolgák egymást kutyamód tolják, fonják az élet fonalát, és elvágják a létet.
Vétek lenne beleszólni tevékenységükbe, hivataluk komoly, státuszuk előkelő, szimbólumuk addíciójával elhitetik velünk, hogy tényleg!
A korlátolt mindenit a népnek!
Annyit mondom ezt a végén, mégis összeolvadok a konvenciókkal, és élek a nemzeti fikciókkal!
Inkább kéne egy alig hosszú autó, amiből kikönyökölve lehetnék, a konvenció-kép fölötti lény.
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
