|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Michael Kunze |
|
Jim Steinman |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Együtt):
Készen állj!
Vendégünk lesz két úr, kinek illeme és külleme is jó.
Készen állj!
Hisz másféle nem jön, csak pár retkes nyakú falusi tahó.
Készen állj!
Végre lesz egy sikkes és élvezetes, felséges perverzitás.
Készen állj!
Hisz nemsoká jól lakhat minden éhes száj.
Csak várj!
(Krolock):
Boldog éj!
Boldog, mert vendég jött, s ez örömmel tölt el.
Édes úr,lépjenek beljebb hát, a vendég nálam szent.
Az árny lett palástom, szolgám kinn az éj.
Von Krolock gróf vagyok, s e kastély enyém.
Boldog éj, mindenre fátylat von, hogy csúfságot ne láss.
Bűvös éj!
Holtakat támaszt fel e jótékony varázs.
Hűvös mély, sötétség fészke ez és innét nincs tovább.
Ki társam lesz önként magától mellém áll.
Az választ kap ott is, hol válasz nincs is talán.
A világom őrző misztérium mind rá vár.
Fáradtan magányomtól már túl nagy lett e ház.
Eggyé folyt jövő és múlt, egy átok űz nincs más.
Nézd az évek tengerét, végtelen,
csak a part jut néked.
Bánat gyöngít és gyűlöltség,
nincs gyógyír ha a sorsod ez lett.
(nagy csend, majd hirtelen hangos nevetés)
(Professzor):
Ne vegye rossz néven excellenciád.
Puszta véletlen,hogy ide tévedtünk.
És épp csak egy kurta pillantást
vetnénk pompás otthonára.
Á, kései XIII. század!
Ha nem tévedek.
(Krolock):
Látom ön igencsak művelt férfiú.
Kihez van szerencsém?
(Professzor):
Abronziusz professzor! Königsbergből
(Krolock):
Áh,ön volna Abronziusz professzor?!
(Professzor):
Hallott rólam?
(Krolock):
Az ön könyve a Denevér.
Nagy mű,mely foglyul ejtett!
(Professzor):
Ez kedves!
Sajnos otthon még leszólnak és mellőznek.
Ténytől tényig,a lényeget nem értik.
(Krolock):
A könyvét netán szignálná,
és kérem, hogy maradjon!
(Professzor):
Miért ne,hisz minden azt súgná,
itt volna mit kutatnom!
(Krolock):
És ki ez az ifjú, diák,úgy hiszem??!
(Professzor):
Alfréd,az asszisztensem
(Krolock):
Jó Alfréd megtisztel.
S ő a fiam Herbert, nagy szív,hű barát.
Örvend, hogy itt látja önt.
(Herbert):
Végre lesz majd egy társ, lesz móka vigasság!
(Krolock):
Uraim!
Érezzék magukat otthon!
Koukol!!!
Koukol felkíséri önöket a szobájukba.
(Takarodj!!!/Koukolnak/)
(Professzor):
Pardon!
Pardon excellenciás uram.
Elfelejtettem hogy milyen későre jár.
Biztosan fáradt
(Krolock):
Éjszakai bagoly vagyok,
napközben szinte használhatatlan.
Alfréd! Nem hiányol valamit??!
(Alfréd):
A szivacsom
(Krolock):
Egy ifjú, kit hajt az elszántság.
Csak nyűg, egy szenilis roncs, aki mit sem lát.
Csak oktat és nem érti már mi vonz és mi bánt.
Bízz bennem, ez egy álom világ,
s én volnék a mágus, aki érted tesz csodát.
Jöjj s az évek tengerén, mártózz meg s tanulj élni tőlem.
Élvezd azt ha bánat ér, add fel önmagad, ússz a kéjben!
Jöjj és én megtanítlak, mit jelent igazán szeretni.
Hagyd a morált másoknak,
merj az ösztönben vakon bízni.
Így jó, hát merj ígérni,
így lesz új életté a vágy,
légy szabad hát!
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
