|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Michael Kunze |
|
Jim Steinman |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Együtt):
Készen állj!
Vendégünk lesz két úr, kinek illeme és külleme is jó.
Készen állj!
Hisz másféle nem jön, csak pár retkes nyakú falusi tahó.
Készen állj!
Végre lesz egy sikkes és élvezetes, felséges perverzitás.
Készen állj!
Hisz nemsoká jól lakhat minden éhes száj.
Csak várj!
(Krolock):
Boldog éj!
Boldog, mert vendég jött, s ez örömmel tölt el.
Édes úr,lépjenek beljebb hát, a vendég nálam szent.
Az árny lett palástom, szolgám kinn az éj.
Von Krolock gróf vagyok, s e kastély enyém.
Boldog éj, mindenre fátylat von, hogy csúfságot ne láss.
Bűvös éj!
Holtakat támaszt fel e jótékony varázs.
Hűvös mély, sötétség fészke ez és innét nincs tovább.
Ki társam lesz önként magától mellém áll.
Az választ kap ott is, hol válasz nincs is talán.
A világom őrző misztérium mind rá vár.
Fáradtan magányomtól már túl nagy lett e ház.
Eggyé folyt jövő és múlt, egy átok űz nincs más.
Nézd az évek tengerét, végtelen,
csak a part jut néked.
Bánat gyöngít és gyűlöltség,
nincs gyógyír ha a sorsod ez lett.
(nagy csend, majd hirtelen hangos nevetés)
(Professzor):
Ne vegye rossz néven excellenciád.
Puszta véletlen,hogy ide tévedtünk.
És épp csak egy kurta pillantást
vetnénk pompás otthonára.
Á, kései XIII. század!
Ha nem tévedek.
(Krolock):
Látom ön igencsak művelt férfiú.
Kihez van szerencsém?
(Professzor):
Abronziusz professzor! Königsbergből
(Krolock):
Áh,ön volna Abronziusz professzor?!
(Professzor):
Hallott rólam?
(Krolock):
Az ön könyve a Denevér.
Nagy mű,mely foglyul ejtett!
(Professzor):
Ez kedves!
Sajnos otthon még leszólnak és mellőznek.
Ténytől tényig,a lényeget nem értik.
(Krolock):
A könyvét netán szignálná,
és kérem, hogy maradjon!
(Professzor):
Miért ne,hisz minden azt súgná,
itt volna mit kutatnom!
(Krolock):
És ki ez az ifjú, diák,úgy hiszem??!
(Professzor):
Alfréd,az asszisztensem
(Krolock):
Jó Alfréd megtisztel.
S ő a fiam Herbert, nagy szív,hű barát.
Örvend, hogy itt látja önt.
(Herbert):
Végre lesz majd egy társ, lesz móka vigasság!
(Krolock):
Uraim!
Érezzék magukat otthon!
Koukol!!!
Koukol felkíséri önöket a szobájukba.
(Takarodj!!!/Koukolnak/)
(Professzor):
Pardon!
Pardon excellenciás uram.
Elfelejtettem hogy milyen későre jár.
Biztosan fáradt
(Krolock):
Éjszakai bagoly vagyok,
napközben szinte használhatatlan.
Alfréd! Nem hiányol valamit??!
(Alfréd):
A szivacsom
(Krolock):
Egy ifjú, kit hajt az elszántság.
Csak nyűg, egy szenilis roncs, aki mit sem lát.
Csak oktat és nem érti már mi vonz és mi bánt.
Bízz bennem, ez egy álom világ,
s én volnék a mágus, aki érted tesz csodát.
Jöjj s az évek tengerén, mártózz meg s tanulj élni tőlem.
Élvezd azt ha bánat ér, add fel önmagad, ússz a kéjben!
Jöjj és én megtanítlak, mit jelent igazán szeretni.
Hagyd a morált másoknak,
merj az ösztönben vakon bízni.
Így jó, hát merj ígérni,
így lesz új életté a vágy,
légy szabad hát!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
