|
|
|
| Előadó: | Fluorid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/közr. Drezzick/
Fluor:
itt az ébredések perce
édes álom vonul messze,
mint egy felhő jön és megy
talán majd eljön holnap este
újra.
mindenki felnő egyszer önként léphet majd az útra,
mindenki fellök mégis az gonosz,ki régen tudta;
mondta, hogy mi is a helyes
ha fogom a kezed vezess.
a kánaán rég üres,
nagyra vágyni felesleges.
minek kell?
mit kezdesz pár elkopott tekintettel?
hitegetésed eredményét most már senki nem hiszi el.
bízni kell a mában
és a holnap árnyékában.
máris ott bújik,mi való,
ami tagadhatatlan,
amit kaptam.
ez én vagyok,tudom kicsit szokatlan.
elvált szülők és egy tátongó seb maradt bevarratlan.
lehet bűnöm bevallatlan,
itt már minden el van rontva..
nézd! a földön már csak harc van!
rohanj,repülj velem a holdra!
másképp történhetett volna,
magadra mondtad ki az átkot,
te is beolvadsz a múltba,te is átalszod az álmod.
Refr:
mindenkivel megtörténik, rémlik bal lábbal kelni fel.
a végtelen köd eljön,a számban megalszik a tej,
vagy a képtelenség valóra válik,megfizetek érte,
aurám beveszi vagy hárít..nem sietek.még nem.
Drezzick:
szimatot fogtak a kópok, itt van az érem elásva
Dobog a szív,azért nem feltárva,
kinek a szó a szerszáma.
az egy emberként küzd, betör
minden rést majd kitör;
az egyszerűségből levegőbe beszélni nem dicső.
szűk a páholy korán kelő,ki a ?
van ki elmarad, nincs visszaút, ki döntött,
mint egy matrica feltapad.
az ököl visszaüt.elszakadok,
attól,mi fontos és jól megrág,majd kiköp,mint egy selejt gombostűt
de szúr a vége,(kiélezem egy késsel) halálos,
aranyat ér 24karátos,
a kérdés találós.
azonnali hatályos
lakályos
helyen nyugovóra térni.
ébredések sokasága fog az emlékeimben élni.
később bánatunk,bocsánat,igaz állítás,hamis vádak,
mégis a vágyak egy újabb lépcsőfok felém állnak.
3. emeleti egérlyukamban nőtt a távlat,
elszállnak hangjaim a szélben,útjaink elválnak.
Fluor:
dobozokba rejtve
minden élmény: költözik az elme.
van,mit meghagyok múltamnak,másnak jobb lesz elfelejtve.
fentről nézz az emberekre,
ez egy fertő,
felégetett erdő..
elégedett senkik közt a feltörekvők száma megnő.
elvakulva a szerző és vége lesz a számnak,
előbukkannak hibáink,újabb ébredések várnak
hisz a dolgok még a helyükön állnak
minden úgy,mint régen.
hogyha nem tanulsz meg változni,majd megtanít a szégyen..
Refr:
mindenkivel megtörténik, rémlik bal lábbal kelni fel.
a végtelen köd eljön,a számban megalszik a tej,
vagy a képtelenség valóra válik,megfizetek érte,
aurám beveszi vagy hárít..nem sietek.még nem.
Drezzick:
forr a tollam,papíromba égetem,ami végül kedvem szüleménye,
jeligéje,
megkötések nélkül.
nap-nap után felfedezések gyűlnek,de sok csalódás ér.
az élményeken most (?) marad egy területnyi gyér,
édes semmiség..magamhoz térek;szükségét látom
felnyíló szemeim szegeznek egy pontra..
a félhomályon szűrődik át
a hamis sávján, ott én vagyok.
az igazat körül záró kordon,második felvonás..
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
