|
|
|
| Előadó: | Star Positive |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Balázs Gyula Móritz Norbert Hauptmann Tamás Dénes Károly Szabados Attila |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nincs olyan út, mindent nem láthatsz át
Mindenki, mindenben, mindig nem lehet ász
Mindegy ha jönnek a pofonok de legyen egy pont
Amit nem ér és nem ront el semmilyen gond
Legyen egy fedezék ha beletrafáltál
Az élet kőkemény sztori de te írd csak át
Mindegy, hogy honnan jössz és hová mész tovább
De amit keresel, azt közben megtaláld
Sokszor lesz még, hogy döntedned kell
Merre indulsz majd tovább
Beléphetsz két ajtón
Mennyország vagy pokol
Vár most rád, a választás rajtad áll
Van aki így teszi, van aki úgy
Nem ez a lényeg még hosszú az út
Nem olyan fontos, hogy ki mutat rád
Sokat éltél és élsz még át...
Nincs mindig Nap, folyton nem lehet kék az ég
És mindenki szemében nem lehetsz szép
Mindegy ha hullik a forgács de ne faragd szét magad
Inkább szedd össze újra, mutasdd mennyit érsz!
Legyen egy adud, ami mindent visz,
Mindegy, hogy ki mit virít, mit mond, vagy hogy miben hisz
Legyél a pilóta, akinél nincs határ, te írod
Te is mondd meg akkor, hogy mi a szabály!
Sokszor lesz még, hogy döntedned kell
Merre indulsz majd tovább
Beléphetsz két ajtón
Mennyország vagy pokol
Vár most rád, a választás rajtad áll
Van aki így teszi, van aki úgy
Nem ez a lényeg még hosszú az út
Nem olyan fontos, hogy ki mutat rád
Sokat éltél és élsz még át...(2X)
Szóló
Ref (2x.)
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
