|
|
|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter |
|
Szilárd |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak Neked… most, utoljára… Nem felejtek…
1. Versszak:
Pár fájó érzés a szívverésnek utat adva született
Pár dobbanásban fogalmazódott meg ez az üzenet
Így egy művészlélek művészettel minden érzést feltár
Ettől a fájdalomtól lesz ez most egy szenvedélyes leltár
Mindenről ami felgyülemlett a hosszú évek alatt
Szívem már bezár ha kell, de még túl nehéz e lakat
Ezért szívből szól a dalom, mert bánatom hatalom
Én fájó szívvel lemondtam, bár szerettelek nagyon
Engem ez az érzés táplál, már mindegy merre mennék
Arra, hogy feladtam egyszer, tudom nem is lehet mentség
És bár voltak olyan sorok, hogy megremegett a kezem
De tudta jól az eszem, hogy így helyes ahogy teszem
Mert ez a fájdalom mit érzek, csak megzavarja elmém
De eltipornám az érzést és bátran meg is tenném
Ha tudnám, hogy ez segít és majd felnyitja a szemem
Hogy lássam végre azt is ami úrrá lett eszemen
Refrén: (David Hodges)
I can't forgive you, for the pain that you've caused
Still trying to figure out why I'm lost
Been loving so long...
I forget where I belong
So for that…
I can't forgive you, for thinking that I was wrong
Your mistake now the feeling is gone
Put trust in your heart
But you broke mine now the feeling is gone
So long…
2. Versszak:
Megmaradt pár emlék, és mint alkotói termék
Így itt ezeknek a szavaknak is maradt egy kis hely még
De azt hiszed csak pár sor, meg rímel itt-ott párszor
De most az életemmel játszol, ezt hallgathatod bárhol,
És pont te vagy ki vádol? És miért bánom százszor?
Mert ellöktél már magadtól, és te tartottál távol
Olyan búcsú lesz ez amitől én fogok majd sírni
Mert ha ennek fogom hívni, akkor nem fogom kibírni
És két szívdobbanás között, a szünetet kivárva
Adom át ezt neked, és többé nem nézek majd hátra
És ha egyszer sorsunk ugyanúgy buktat el majd minket
Meglátod, hogy én bántam meg helyetted is mindent
Én csak azt akarom emlékezz rám, benned nyomot hagyni
De amit tőlem elvársz nem tudom megadni
Én nem felejtek hidd el, ez itt a bizonyíték arra
Hogy a vallomások őszinték, neked tükröt tartva
Refrén: (David Hodges)
I can't forgive you, for the pain that you've caused
Still trying to figure out why I'm lost
Been loving so long...
I forget where I belong
So for that…
I can't forgive you, for thinking that I was wrong
Your mistake now the feeling is gone
Put trust in your heart
But you broke mine now the feeling is gone
So long…
3. Versszak:
Csak kósza gondolatnak tűnik, tudom minden szavam
De ezek fájnak a legjobban, és nem hagyhatom magam
Mert te is tudod mit tettél, így nem kell erről mesélni
De nem hiszem, hogy rajtam kívül ezt mindenki megérti
Mert én voltam a gyáva, de te hagytál így hátra
És egy pillanatra várva, ezért a dalért álltam lábra
Neked szólt így ez a dal most, szívből szólt a szívhez
Én remélem, hogy megérted, de félek mégsem így lesz
Refrén: (David Hodges)
I can't forgive you, for the pain that you've caused
Still trying to figure out why I'm lost
Been loving so long...
I forget where I belong
So for that…
I can't forgive you, for thinking that I was wrong
Your mistake now the feeling is gone
Put trust in your heart
But you broke mine now the feeling is gone
So long…
I can't forgive you, for the pain that you've caused
Still trying to figure out why I'm lost
Been loving so long...
I forget where I belong
So for that…
I can't forgive you, for thinking that I was wrong
Your mistake now the feeling is gone
Put trust in your heart
But you broke mine now the feeling is gone
So long…
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
