|
|
|
1. Versszak
Ahogy a napsugár az ablakomon átsüt némán csendesen,
Úgy villan fel egy kép, megint elkezdődött a reggelem.
Egy újabb napra ébredtem, ismét szürcsölöm a kávémat,
Rágyújtok a teraszon, nézem a kert végén a fákat.
Csendes még a környék, mintha egyedül álldogálnék,
De én ezt így szeretem, és ettől soha meg nem válnék.
Szeretem nézni azt, hogy éppen nem történik semmi,
Szeretem látni azt, mikor a szomszéd a járdát söpri.
Minden apró dolog, mi az átlagnak simán fel sem tűnik,
Az nekem egy apró élmény, ami hozzám kötődik.
A rohanó világban, nem árt néha egy kis nyugalom,
Nem árt egy kis pihi, valakinek ez idegen fogalom.
Itt nem találni stadiont, nincsenek égi érő házak,
De ha tisztulásra vágyom, csak szippantok egy párat.
Bár paparazzókat szégyenítő, mindentudás uralkodik,
De ki lehet bírni, legalább már ma hallom a holnapit.
Refrén
Csak egy völgy a semmi közepén, egy aprócska mélyedés,
Unalmasnak vélik, de én azt mondom ez tévedés.
Én szeretek itt élni, és mindig szeretni is fogok,
Ha elsodor az élet kis falumra, könnyes szemmel gondolok.
Nincs itt mozi, diszkó, pláza, nincs itt semmi extra,
Csak egyszerűen szeretem, de ha a kép még így se tiszta,
Akkor gyere velem, fogd a kezem, elhozlak és belátod,
Tévedsz, mikor egy egyszerű kis tanyának találod.
2. Versszak
Az épületeken túl, ahol a táj szépsége lakozik,
A nyugalom otthona vár minket, ami szintén ide tartozik,
A pincesor, a halastó, a kecske kő, a határ,
Szőlősorok sokasága, és a kis patak mi csordogál.
Sziklák által C alakot formáló kis gyöngyszemek,
Ide tiszta szívvel járnak vissza fiatalok és öregek.
Sok szép kedves emlék, ami mindörökké élni fog,
A romantika színpada volt és lesz, én fogadok.
A természet lágy ölén, halkan dúdolok egy dallamot,
Egy cetlivel a kezemben a fák felé ballagok.
Sok rejtett szépség, még több elfeledett emlék,
Pedig szemünk előtt minden miért örökké élnék.
Felnyílik a szem, a szívem magasan az égben, aztán
Letekintek kis falumra, hogy egy életen át, nézzem.
Refrén
3. Versszak
Akiről mindenki hallott, kinek műveit ismerik,
Irodalom órákon, tanulóktól életútját kérdezik.
Itt élt köztünk, de sokan mégis elfeledték, pedig,
Bajza József nevet visel sok intézmény és emlék.
Gyönyörű templomunk harangja hangját hallgatom,
Nagy gonddal építették, és én nagy becsben tartom.
Hálás vagyok azért, mert ide dobott az élet,
Nekem ez így tökéletes, és én már többet nem is kérek.
Nincs vész, nincs baj, távol áll a rossz,
Béke van, sem az isten, sem az ördög nem ostoroz.
Nem lőnek az utcákon, a por nem vértől ázik,
A mikulást sem lövik fejbe, amíg kéményt mászik.
Szökőár a kanyarban sem, tornádók még messzebb,
Sáskajárás tabu téma, attól az ég is rendesebb.
Szeretem ezt a helyet ahol élek, ahol alkotok,
Büszkén mondom, ha kérdezik: Szűcsi lakos vagyok.
Refrén
(Levezető)
Tehát itt élek én, Szűcsiben
Lehet jönni megnézni! Bárkinek�
Ahol az emberek köszönnek,
Vigyorognak rád. Nem vágnak orrba, ha hozzájuk szólsz,
Na sziasztok! Béke.
Erőteljesen rúgja rá az ajtót a 2026-os évre a Down For Whatever. Megérkezett legújabb daluk, a „Menekülj tőlem!”, amely ezúttal is hozza a zenekartól megszokott intenzív megszólalást.
A sötétebb hangulatú szerzemény tökéletesen vetíti előre azt az irányt, amely a banda hamarosan érkező új nagylemezén teljesedik majd ki.
Itt a Menekülj tőlem!
A leginkább modern rock jegyekkel építkező zenekar számára a tavalyi esztendő kiemelkedő volt, hiszen két jubileumi koncerttel ünnepelték meg a tizedik születésnapjukat (Barba Negra, Dürer Kert), valamint részt vettek az első teljes egészében önálló turnéjukon is.
A most megjelenő „Menekülj tőlem!” nyers őszinteséggel fogalmaz meg belső konfliktusokat - mindezt feszes hangszereléssel és karakteres énektémával.
„A Menekülj tőlem egy bensőséges folyamat eredménye, a személyes démonokról, a szorongásról és az ismétlődő belső hullámvölgyekről szól. A dal középpontjában a lelkiismeret-furdalás áll.
Az a fajta belső elakadás, amikor az ember tudja, hogy nem képes azt nyújtani, amire egy számára fontos személynek szüksége lenne.
A szám a visszatérő, mély felismerések és a saját korlátaink tudata köré szerveződik. A városi képek, a lepusztult utcák, a lámpák és a hajnalok a mentális labirintusaink jelképei. Ezek a szimbolikus elemek az elveszettséget, az elakadás érzését és a kiút hiányát jelenítik meg a dalban. A lámpaoltás például azt a pillanatot jelképezi, amikor már nincs mibe kapaszkodnunk...” - kezdte Diószegi Kiki, a zenekar frontembere.
„Az alkotási folyamat ezúttal eltért a korábbi munkáinktól. A Menekülj tőlem eredetileg egy saját magamnak készült, írt dal volt, amelyet hosszú ideig nem akartam publikálni. Végül a zenekarral együtt dolgoztuk át, megtartva a dallam, a szöveg és az eredeti harmóniák őszinteségét, majd felöltöztettük abba a formába, amelyben most megjelenik.” - tette hozzá.
Zenekari hagyomány, hogy a videóklipeket is ők maguk készítik, Császár Róbert és Zsoldos Dávid irányításával.
„Miután a dal elérte a végleges formáját, Dáviddal együtt elkezdtük kidolgozni, hogyan tudnánk vizuálisan is reflektálni erre a hangulatra. Tudatosan hidegebb színekkel dolgoztunk ebben az image klipben, ugyanakkor a dal erős kettőssége miatt szerettünk volna egy ellenpontot is megjeleníteni benne - így került képbe a vörös tónus.” - kezdte Császár Róbert.
„Az esős, elmosódott képi világot nem utólagos, speciális effektekkel készítettük el, hanem egy 1×1 méteres plexilapot rögzítettünk a kamera elé, amit a felvételek közben permeteztünk vízzel.” - zárta végül a kulisszákat illetően.
2026 sem csak stúdiómunkáról szól majd
A formáció hamarosan miniturnéra indul, amelynek állomásai Debrecen, Tatabánya, Gödöllő és Kaposvár lesznek. Tavasz végén pedig egy újabb friss dal megjelenése várható, tovább építve a közelgő, tíz tételes lemez világát. A Down For Whatever tehát nagy lendülettel, határozott tervekkel vág neki az új évnek - a „Menekülj tőlem!” pedig világos üzenet: a produkció nem lassít, sőt, minden eddiginél tudatosabban halad tovább saját útján.
Fotók: Down For Whatever
