|
|
|
|
|
Volt egy irdatlan szép kurva, majdnem összejöttünk egyszer
Hogyha mindenkivel lefekszel, nekem akkoris te tetszel
Mikor bevoltam rúgva, múltkor a nyakadba hánytam
Hát nem vágódtam be, ott helyben meg is bántam
Emlékszem olyan boldog voltál, hogy rögvest tökönrúgtál
Abban nem volt semmi nőiesség, csak izomból, csak durván
Úgy érzem drágám ott lett szerelmünknek vége
Mikor a magassarkú cipőd hegye belefúródott a herémbe
Csak csöpögött a ruhádról a hányásom a betonra
Ahogy a Hold fényében ragyogott a visszaköpött vodka
Úgy már nem voltál meseszép, a szagod sem volt meggyőző
Arrébb is álltam, mert féltem hogy ez fertőző
Ilyen lehetőség nem lesz több, a jövőmet már látom
Piros bőrtangában táncolok egy buzifesztiválon
Régebben olyasmiket gondoltam, hogy majd különleges leszek
Hogy én nem csak úgy reppelek, hogy majd mindenki szeret
Aztán ráébredtem arra, hogy én sem vagyok kurvajó...(de nem ám..)
Hallgatnak párszázan...Asszem ráfáztam
Eddig sokszor páros lábbal rúgott tökön az élet
Mocskosul fájt mindegyik, de azért is továbblépek
A hátam mögött beszéltek, mikor mindent átláttam
De mindig meghátráltam...Azt hiszem ráfáztam
Volt egy másik lány: Emese, blúza jó mélyen kivágott
Őt annyira megszerettem, hogy majdnem vettem neki virágot
De berágott rám akkor, mikor lelöktem a lépcsőn
Nem sérült meg komolyan, sőt egy hétre rá hétfőn
Már annyira jól volt, hogy ordibált is velem
Én csak mentettem a menthetőt, hát ez van, Istenem
Még a kórházi ágyon véletlen ráültem a lábára
bájosan mosolygott, majd belesikított a dobhártyámba
Pedig én nem akartam rosszat, sőt vittem neki sportszeletet
Minden kigyúrt latin csávó megirigyelné a módszeremet
Ahogy a nőkkel bánok, esküszöm tanítani való
Legalább egy őszinte csődtömeg vagyok, nem holmi csaló
Történt még egy s más de azok már csak részletek
A mobiltelefonomra akkor új üzenet érkezett
"Gyűlöllek kedvesem", ezt írta nekem Emese
De nem nevettem, mert az SMS-e fele se mese
Egy perc se telt bele, már a pohár alját pásztáztam
Néha ő a legjobb pajtásom, asszem ráfáztam...
Eddig sokszor páros lábbal rúgott tökön az élet
Mocskosul fájt mindegyik, de azért is továbblépek
A hátam mögött beszéltek, mikor mindent átláttam
De mindig meghátráltam...Azt hiszem ráfáztam
Volt egy lány, akit elhívtam egy romantikus randira
Orrában karika, úgyhívták Anita
Igaz elfelejtett eljönni, itt kezdődött a galiba
Hát én nem hagytam annyiba, engem nem vehetnek palira
Szóval felkerekedtem, érte mentem a város másik végére
Kicsit eltévedtem útközben, de odaértem éjfélre
Lehet nem vagyok egy szőkeherceg, nincs a seggem alatt paripa
becsöngettem mindenhova "Csókolom ittlakik az Anita?"
Néhányan elküldtek az anyámba, mások annál is messzebb
"Mit képzel a fiatalúr?" "Mondd hogy van ehhez merszed?"
Mikor feladtam a reményt, észrevettem Anitát
Épp egy sráccal kortyolgatta benn a szobában az italát
Néztem egy darabig, míg már nem volt rajtuk ruházat
Hogy mit műveltek aztán, az szégyen és gyalázat..
Míg ők keféltek hevesen, én mosolyogtam kedvesen
De hazafelé a hetesen, má' nem búsultam egyet sem
Éjjel eleredt az eső én meg a boxeromig átáztam
Ja és nem volt nálam lakáskulcs...Asszem ráfáztam...
Eddig sokszor páros lábbal rúgott tökön az élet
Mocskosul fájt mindegyik, de azért is továbblépek
A hátam mögött beszéltek, mikor mindent átláttam
De mindig meghátráltam...Azt hiszem ráfáztam
Eddig egy lánynak vallottam őszintén szerelmet
Csak egy baj van a dologgal, hogy sohasem felejtek
Olyan leányzóról beszélek, aki rámnézett és meghaltam
Nem tudom, hogy de megkaptam, mégis elbasztam
A szürke hétköznapjaimnak ő volt a nagy ajándék
Voltak csókok, voltak hisztik, voltak parádék
Szóval szó ami szó nem egy átlagos kiscsaj
éreztem hű maradok hozzá, még akkoris ha megcsal
Aztán összejött egy sráccal, akit úgy hívtak hogy Zsolt
Jobb pasi mint Hasselhof, de agyában sötét folt volt
Mikor lány mellettem horkolt, már éreztem hogy gáz van
Én meg a lepedő alatt bőgtem a hálószobában
Aztán egy délelőtt azt mondta, jobb lenne ha pakolnék
Ő boldog nélkülem, én meg úgy teszek mintha az volnék
Tudom nem kapom vissza, hisz a szerencsém elkártyáztam
Akkor ráfáztam..akkor tényleg ráfáztam
(2x)
Eddig sokszor páros lábbal rúgott tökön az élet
Mocskosul fájt mindegyik, de azért is továbblépek
A hátam mögött beszéltek, mikor mindent átláttam
De mindig meghátráltam...Azt hiszem ráfáztam
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
