|
|
|
Volt egy irdatlan szép kurva, majdnem összejöttünk egyszer
Hogyha mindenkivel lefekszel, nekem akkoris te tetszel
Mikor bevoltam rúgva, múltkor a nyakadba hánytam
Hát nem vágódtam be, ott helyben meg is bántam
Emlékszem olyan boldog voltál, hogy rögvest tökönrúgtál
Abban nem volt semmi nőiesség, csak izomból, csak durván
Úgy érzem drágám ott lett szerelmünknek vége
Mikor a magassarkú cipőd hegye belefúródott a herémbe
Csak csöpögött a ruhádról a hányásom a betonra
Ahogy a Hold fényében ragyogott a visszaköpött vodka
Úgy már nem voltál meseszép, a szagod sem volt meggyőző
Arrébb is álltam, mert féltem hogy ez fertőző
Ilyen lehetőség nem lesz több, a jövőmet már látom
Piros bőrtangában táncolok egy buzifesztiválon
Régebben olyasmiket gondoltam, hogy majd különleges leszek
Hogy én nem csak úgy reppelek, hogy majd mindenki szeret
Aztán ráébredtem arra, hogy én sem vagyok kurvajó...(de nem ám..)
Hallgatnak párszázan...Asszem ráfáztam
Eddig sokszor páros lábbal rúgott tökön az élet
Mocskosul fájt mindegyik, de azért is továbblépek
A hátam mögött beszéltek, mikor mindent átláttam
De mindig meghátráltam...Azt hiszem ráfáztam
Volt egy másik lány: Emese, blúza jó mélyen kivágott
Őt annyira megszerettem, hogy majdnem vettem neki virágot
De berágott rám akkor, mikor lelöktem a lépcsőn
Nem sérült meg komolyan, sőt egy hétre rá hétfőn
Már annyira jól volt, hogy ordibált is velem
Én csak mentettem a menthetőt, hát ez van, Istenem
Még a kórházi ágyon véletlen ráültem a lábára
bájosan mosolygott, majd belesikított a dobhártyámba
Pedig én nem akartam rosszat, sőt vittem neki sportszeletet
Minden kigyúrt latin csávó megirigyelné a módszeremet
Ahogy a nőkkel bánok, esküszöm tanítani való
Legalább egy őszinte csődtömeg vagyok, nem holmi csaló
Történt még egy s más de azok már csak részletek
A mobiltelefonomra akkor új üzenet érkezett
"Gyűlöllek kedvesem", ezt írta nekem Emese
De nem nevettem, mert az SMS-e fele se mese
Egy perc se telt bele, már a pohár alját pásztáztam
Néha ő a legjobb pajtásom, asszem ráfáztam...
Eddig sokszor páros lábbal rúgott tökön az élet
Mocskosul fájt mindegyik, de azért is továbblépek
A hátam mögött beszéltek, mikor mindent átláttam
De mindig meghátráltam...Azt hiszem ráfáztam
Volt egy lány, akit elhívtam egy romantikus randira
Orrában karika, úgyhívták Anita
Igaz elfelejtett eljönni, itt kezdődött a galiba
Hát én nem hagytam annyiba, engem nem vehetnek palira
Szóval felkerekedtem, érte mentem a város másik végére
Kicsit eltévedtem útközben, de odaértem éjfélre
Lehet nem vagyok egy szőkeherceg, nincs a seggem alatt paripa
becsöngettem mindenhova "Csókolom ittlakik az Anita?"
Néhányan elküldtek az anyámba, mások annál is messzebb
"Mit képzel a fiatalúr?" "Mondd hogy van ehhez merszed?"
Mikor feladtam a reményt, észrevettem Anitát
Épp egy sráccal kortyolgatta benn a szobában az italát
Néztem egy darabig, míg már nem volt rajtuk ruházat
Hogy mit műveltek aztán, az szégyen és gyalázat..
Míg ők keféltek hevesen, én mosolyogtam kedvesen
De hazafelé a hetesen, má' nem búsultam egyet sem
Éjjel eleredt az eső én meg a boxeromig átáztam
Ja és nem volt nálam lakáskulcs...Asszem ráfáztam...
Eddig sokszor páros lábbal rúgott tökön az élet
Mocskosul fájt mindegyik, de azért is továbblépek
A hátam mögött beszéltek, mikor mindent átláttam
De mindig meghátráltam...Azt hiszem ráfáztam
Eddig egy lánynak vallottam őszintén szerelmet
Csak egy baj van a dologgal, hogy sohasem felejtek
Olyan leányzóról beszélek, aki rámnézett és meghaltam
Nem tudom, hogy de megkaptam, mégis elbasztam
A szürke hétköznapjaimnak ő volt a nagy ajándék
Voltak csókok, voltak hisztik, voltak parádék
Szóval szó ami szó nem egy átlagos kiscsaj
éreztem hű maradok hozzá, még akkoris ha megcsal
Aztán összejött egy sráccal, akit úgy hívtak hogy Zsolt
Jobb pasi mint Hasselhof, de agyában sötét folt volt
Mikor lány mellettem horkolt, már éreztem hogy gáz van
Én meg a lepedő alatt bőgtem a hálószobában
Aztán egy délelőtt azt mondta, jobb lenne ha pakolnék
Ő boldog nélkülem, én meg úgy teszek mintha az volnék
Tudom nem kapom vissza, hisz a szerencsém elkártyáztam
Akkor ráfáztam..akkor tényleg ráfáztam
(2x)
Eddig sokszor páros lábbal rúgott tökön az élet
Mocskosul fájt mindegyik, de azért is továbblépek
A hátam mögött beszéltek, mikor mindent átláttam
De mindig meghátráltam...Azt hiszem ráfáztam
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
