|
|
|
Ria, Ria, Hungária
Ria, Ria, Hungária
Ria, Ria, Hungária
Ria, Ria, Hungária
Ria, Ria, Hungária
RIA-HUNGÁRIA, üvöltő szurkolótábor
Én is ott vagyok és ordítok torkom szakadtából
Nem tudom, kik vannak a pályán, csak a kapus nevét ismerem
Le fognak minkat alázni. Már megszoktuk. Hát Istenem...
Mégis a lelátóról nézek, tényleg büszke vagyok a csapatra
Tökmagot rágcsálva, testem zászlóba csavarva
Csak arra várok, hogy a csatár becsavarja
De úgy futballoznak, hogy én jövök zavarba
A stadionból távozva életúnt alakok
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Amit a szívembe rejtek, amit a homlokomra festek
Ahol álmában járt Geszti Péter, micsoda flashback
Hajnalban, ha rossz a kedv, nekivágok a Dunának
Kell a csudának, hogy pontyokkal dumáljak
Csak leveszem a csukámat, vízbe lógatom a lábam
Aztán bőrfertőzéssel fekszem majd egy kórházi ágyban
De úgy ebédidő-tájban kinézek egy fura fószert
Görcsösen szorítja a Nagy Magyarország posztert
Hú de kopasz tetszik lenni? Na de meséljen! Mi a gond?
De ő nem felel csak énekli a "Vesszen Trianon"-t
A táskájára ragasztva Csurka István portréja
A kannás bor után már mondja, már mi a probléma
"Kicsit savanyú a bukéja, de nem keserű"
Aszongya: 'Sok erre a cigány meg a ferdeszemű'
De ő szembeszegül, hogyha vér kell hozzá, akkor is
Levadássza mindet, zsírabb, mint a Chuck Norris
Ez az ő országa, baszd meg, és itt nem élhet más
Gyere, mondok neked valamit, addig pihenjél srác!
Refrén:
Ha Isten nem áld meg, hát fohászkodj újból
Határon innen és határon túlról
Csupa rozsda lett már a fejünk felett a glória
Csak te maradtál meg nekünk drága Pannónia
A hungarikum jövője a föld alá elásva
Tizenötmillió szempár néz bambán egymásra
Mindenki gyáva, ennek nincsen sehol párja
Ha egy jót akarsz röhögni, gyere Magyarországra
Jó estét hölgyem! Felkérhetem egy táncra?
Bár nem tudom, hogy kell, majd te vezetsz engem, drága.
Így megyünk a bálba, én a te lábadon állva
Csak öltözz ki máma a kék színű ruhádba
Ropják a vodkaszagú Hamupipőkék
Övék a parkett, de a pesti körkép
Főképp nem ebből áll , már csak a picsák ricsaja,
Amit hallasz, ha a Körúton ballagsz. Nem rossz
A fiatalok bolondok, de az öregek túl bölcsek
Mi vitt rá arra, hogy a poharamba töltsek,
Ha már nem kérek többet, köszi, ne is próbálkozz!
Az előbb hánytam ahhoz a villanypóznához
Az utca lánya szólít: mit szólnék egy körhöz?
Ööö, kösz, úgy sem értek a flörthöz
De nem kellenek a bilincsek, a műbroki, a láncok
Elég lesz angyalom, hogyha lejtesz velem egy táncot
Lehetne mindenki boldog, mégis mindenki szomorkás
Sok a skizofrén debil deppressziós óvodás
Egy-két csalódás, szerelmi bánatok
Megesett velem is, nem vagyok különb nálatok
Sírva mulat Hungária könnycseppet a diszkóban
Nincs ihaj-csuhaj gardenparty, csak négy feles a bisztróban
Mikor emeled a poharat, gondolj arra a sok szarra
Ami tönkretett téged, ami a lelked felkavarta
Hogyha felbasz egy apróság - tényleg iciri-piciri -, hogy
A Balaton közepén a kezemmel evezek, mert beszart a vizibicikli
Hogyha nem érek ki a partra, majd a tó közepén éjszakázok
Itt várnak a srácok, meg egy korsó hideg Arany Ászok
Csak az a gáz, hogy hahótázok, mikor rettegnem kéne
De úgy is hazamászok, így még nem lehet itt vége
Csak az a gáz, hogy hahótázok, mikor rettegnem kéne
De úgy is hazamászok, így még nem lehet itt vége
Refrén
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
